Potenciális kitörési lehetőségek a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása terén

Potenciális kitörési lehetőségek a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása terén


Összefoglaló

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) 2022. év őszén ismételten vizsgálta a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási helyzetét egy Rövidtávú munkaerő-piaci prognózis kutatás keretében. A vizsgálatba 4 387 magyarországi, legalább 10 embert foglalkoztató, versenyszférához sorolható mezőgazdasági, feldolgozóipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató céget vontak be. A GVI által összegyűjtött és közreadott adatokból igyekszünk következtetéseket levonni, valamint javaslatokat megfogalmazni a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási szintjének lehetséges további növelése érdekében.

2023. június 28.

 

#munkaerőpiac #szemléletformálás #foglalkozási rehabilitáció #tanulmány #kutatás

A második éve zajló kutatás eredményeit a GVI 2023. áprilisában tette közzé a honlapján, összefoglalva és kiemelve a legjelentősebb és legszembetűnőbb adatokat. A Portálon egy korábbi cikkben mi is írtunk a felmérésről és annak eredményeiről.

Jelen elemzésünkben szeretnénk egyel tovább lépni, és ugyanezen felmérés adataira támaszkodva a jövőre irányuló következtetéseket levonni, lehetséges előrelépési vagy beavatkozási pontokat és irányokat azonosítani a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási helyzetében történő előremozdulás érdekében. Jelen elemzések során olyan összefüggések kerülnek górcső alá, amelyek korábban ilyen relációkban nem kerültek még vizsgálatra.  Az alábbi elemzés a GVI adattáblái alapján került elkészítésre, amelyek nyilvánosan elérhetők a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet honlapján. 

 

Tulajdonosi és ágazati eltérések 

Az adatok vizsgálata során az egyik legszembetűnőbb pont volt, hogy mekkora különbség mutatkozik a hazai és külföldi tulajdonban álló vállalatok megváltozott munkaképességű személyekre irányuló foglalkoztatási gyakorlatában, és a foglalkoztatott MMK személyek számában, illetve arányában.


A fenti táblázatban látható, hogy amíg a hazai tulajdonban álló vállalatok alkalmazotti körén belül sem túl magas, mindössze 2,5% a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya, addig a külföldi tulajdonban álló cégek foglalkoztatotti körének mindössze 0,8%-a, azaz a külföldi tulajdonú cégek kevesebb, mint harmadrészben alkalmaznak MMK munkavállalókat a hazai tulajdonú cégekkel szemben. Ennek megfelelően hatalmas kiugrási lehetőség mutatkozik a külföldi tulajdonban álló cégek irányában, a foglalkoztatás iránti érdeklődésük felkeltésével. Amennyiben a hazai tulajdonú vállalkozások szintjére lehetne emelni az MMK munkavállalók arányát a külföldi tulajdonú vállalkozásoknál, az több, mint 15 ezer új MMK munkavállalót eredményezne, amely a foglalkoztatási rátát mintegy 10%-kal emelné az MMK személyek körében.

Az alábbi diagramon a gazdasági ágazatokat vizsgáljuk a megváltozott munkaképességű személyek iránti foglalkoztatási hajlandóság tekintetében.

Látható, hogy gazdasági ágazatok tekintetében az építőipar és meglepő módon a kereskedelem az, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rátájában a legalacsonyabb szintet képviseli. Az építőipar esetében, amelyre sokszor a megterhelő és fizikai munkakörök jellemzőek, még érthető az egészségkárosodással élő munkavállalók alulreprezentáltsága, azonban a kereskedelem tekintetében jóval kevésbé magyarázható, miközben sok, ebben a szférában működő vállalat elhivatott az MMK személyek foglalkoztatása terén. A megoldási lehetőségek palettája, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának bővüléséhez vezethet a kereskedelmi ágazatban, rendkívül széles, az új munkakörök kialakításától a rehabilitációs mentorok alkalmazásán át a meglévő munkakörök átalakításáig, vagy éppen az Érték Vagy! Portál napi szintű alkalmazásáig is terjedhet. 

A siker a kereskedelemben megfelelő odafigyeléssel és a szervezeti filozófia átalakításával elérhető, amire a legjobb példa a TESCO Zrt. esete, amelyet korábban ebben a cikkben mutattunk be.

 

A kutatás adatai ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy a kereskedelemben a munkaadók 84,7%-a nem foglalkoztat, és mindössze ezen cégek 3,9%-a (126 munkaadó) alkalmazna megváltozott munkaképességű személyeket, tehát bőven van még potenciál ezen gazdasági ágazatban a foglalkoztatás bővítése tekintetében, főként hogy a kereskedelmi jellegű fehér- és kékgalléros jellegű munkakörök sok szempontból megfelelőek lehetnek a MMK személyek számára.

A kutatás adataiban azt is vizsgáltuk, hogy gazdasági ágazatonként mennyi cég alkalmaz megváltozott munkaképességű személyeket. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kereskedelemben, arányaiban sok munkaadó alkalmaz, csak vélhetően alacsony létszámban foglalkoztatnak MMK személyt, ellenben a szolgáltatások terén sok munkaadó zárkózik el az MMK munkavállalók foglalkoztatásától (84,3%-uk jelenleg nem foglalkoztat egy MMK munkavállalót sem).

A fenti diagramon látható, hogy a megkérdezett 4386 cég közül mindössze 856 foglalkoztat megváltozott munkaképességű személyt, amely egy rendkívül alacsony érték. Az építőiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban tevékenykedő vállalatok átlagosan 84-85%-a egyáltalán nem foglalkoztat megváltozott munkaképességű személyeket. Óriási lehetőséget kínál ezen ágazatok munkaadóinak célzott megkeresése és tájékoztatása, amely garantáltan hozzájárulhat a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási szintjének növekedéséhez. Főként amiatt, mert a jelenleg MMK személyeket nem foglalkoztató munkaadók 22%-a (712 munkaadó) foglalkoztatna megváltozott munkaképességű munkavállalót. A legmagasabb arányban a szolgáltatás terén (10,8% - 350 munkaadó) majd ennél jóval alacsonyabb mértékben az ipar (4,3% - 140 munkaadó) és a kereskedelem (3,9% - 126 munkaadó) ágazataiban lenne esély a MMK személyek foglalkoztatásának növelésére a munkaadói szándékok alapján.

 

Valódi akadályok vagy csak előítéletek?

Az alábbiakban tovább vizsgáljuk azokat az akadályokat, amelyek a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása előtt állnak, vagyis amelyeket a munkaadók akadálynak éreznek, és amelyek miatt nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű személyeket.

A fenti diagram azért is érdekes, mert a nemrég befejeződött EFOP-1.1.1-15 projekt munkaadóinak visszajelzésére támaszkodó számszerűsített foglalkoztatási tapasztalatok több esetben ellentmondanak a GVI által megkérdezett megváltozott munkaképességű személyeket nem foglalkoztató munkaadók félelmeinek. Amíg jelen kutatás esetében a munkaadók legfőbb akadályként megjelölt válasza a Megfelelő munkakör hiánya volt, addig az EFOP-1.1.1-15 projekt visszajelzései alapján a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása az esetek közel 75%-ában egyáltalán nem igényelt munkakör átalakítást, azaz képesek voltak ugyanolyan munkakörökben dolgozni, mint ép munkatársaik. Ugyanez a helyzet a gyakori betegségtől/hiányzástól való félelemmel is, ugyanis a kutatásban résztvevő munkaadók majd 40%-a megjelölte ezt a lehetőséget, amivel szemben a tényleges tapasztalatra épülő visszajelzések azt mutatják, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók megromlott egészségi állapotuk ellenére a munkaviszonyuk alatt 92%-ban ugyanannyit, vagy kevesebbet voltak táppénzen és betegszabadságon, mint ép munkatársaik.

A fenti, egymásnak ellentmondó adatokból arra lehet következtetni, hogy a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási tapasztalataival egyáltalán nem rendelkező munkaadókban olyan prekoncepciók élnek, amelyek ezen munkavállalók tényleges foglalkoztatása tekintetében nem megalapozottak. Ugyanakkor az is látszódik, hogy ezen előítéletek és sztereotip berögződések lebontásához nem elegendő az érdemi információk munkaadók részére történő átadása, hanem azt kell elérni, hogy a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása elől elzárkózó munkaadók ezirányú tapasztalatot szerezzenek.

Másrészről a legjelentősebb nehézségként definiált, a válaszok 78%-a során megjelenő „megfelelő munkakör hiánya” probléma megközelítését a munkaadók sokféle eszköz révén lehetnek képesek finomítani. A megfelelő munkakörök megtalálása érdekében az Érték Vagy! Portálon elérhető foglalkozási rehabilitációt elősegítő különböző eszközök közül többféle alkalmazás is felhasználható, mint például a


Szabályozottság és segítség

A kutatás eredményei között olyan fontos adatok is megtalálhatók, mint hogy rendelkeznek-e a cégek megváltozott munkaképességű munkavállalók kiválasztására és foglalkoztatására kialakított belső eljárásrenddel. Az adatok azt mutatják, hogy amíg a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók 10%-a rendelkezik ilyen eljárásrenddel, addig a megváltozott munkaképességű munkavállalókat nem foglalkoztató munkaadók mindössze 1%-a. A specifikus belső szabályozók és eljárásrend hiánya növeli a szervezeti tudás fluktuációnak való kitettségét, valamint negatív tapasztalatszerzés valószínűségét, amely a későbbiekben a munkaadók egészségkárosodott emberek foglalkoztatása előli elzárkózáshoz vezethet. Ennek elkerülése érdekében az Érték Vagy! Portálon sok ehhez felhasználható szakmai információ érhető el a munkaadók számára, ugyanakkor célszerű lenne kidolgozni és széles körben elérhetővé tenni egy eljárásrend mintát, mivel az elősegíthetné a munkaadók nyitását a megváltozott munkaképességű emberek irányába.

A megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató munkaadók mindössze 8,2%-a alkalmaz rehabilitációs mentort, ami rendkívül alacsony, figyelembe véve a mentorok szervezetre és foglalkoztatás eredményességére gyakorolt pozitív hatásait, illetve a foglalkoztatásuk kapcsán igénybevehető rehabilitációs hozzájárulási adó kedvezményt. A Portálon korábban írtunk a rehabilitációs mentorok foglalkoztatásának előnyeiről, az EFOP-1.1.1-15 projekt keretében szervezett rehabilitációs mentor képzésekről, valamint a jelenleg vagy a jövőben mentorként tevékenykedők számára rendkívül hasznos segédeszközökről. A rehabilitációs mentor munkakörben dolgozók számának drasztikus növelése azért is lenne kiemelten fontos, mert a megváltozott munkaképességű személyeket nem foglalkoztató munkaadók 63,8%-a éppen a mentor hiányát jelölte meg a foglalkoztatási nyitás legfőbb akadályaként. Ebből levonható az a következtetés, hogy mind a munkaadók, mind pedig a megváltozott munkaképességű személyek elemi érdeke, hogy nagy számban jelenjenek meg a munkaerő-piacon felkészült rehabilitációs mentorok.

Ezen túlmenően fontos megállapítás, hogy a munkaadók mintegy 43%-a tett említést arról, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását többek között elősegítené a „Nyilvántartók és munkáltatók hatékonyabb összekapcsolása”. A munkaadók számára a nyilvántartókkal történő összekapcsolódási lehetőségek – az országos szintű tanácsadói hálózatot működtető EFOP111 projekt tavalyi megszűnése ellenére – továbbra is rendelkezésre állnak, hiszen a piaci alapú szolgáltatások igénybevételi lehetőségén túl 

  1. az Érték Vagy! Portál
  2. a megyei kormányhivatalok MMK személyek munkaerő-piaci reintegrációját segítő szervezeti egysége, a rehabilitációs hatóságok, vagy 
  3. a civil alapon segítséget biztosító akkreditált szolgáltató szervezetek is a munkaadók rendelkezésére állnak,

amely során többféle szolgáltatás keretében várják és fogadják a munkaadók munkaerő-igényeit, hogy ügyfélkörükből minél több MMK személynek tudjanak érdemi segítséget biztosítani az elhelyezkedéshez.

 

Összegzés:

Ahogy a fentiekben látható, a hazai foglalkozási rehabilitáció, a munkaadók foglalkoztatási szándékának felkeltése, vagy az információk hozzáférhetőségének biztosítása révén történő szemléletformálás révén az MMK személyek foglalkoztatásának bővítése terén több lehetséges fejlődési vagy kitörési pont is beazonosításra került, melyek jövőbeli kiaknázása, vagy a célzott erőfeszítések a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási szintjének növekedéséhez vezethetnek.
 

 

Egy olyan ábra, amelyen egy kerekesszékes ember és egy kimutatás szerepel.
Vissza