Mennyire valósak a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni előítéletek?
Összefoglaló
A megváltozott munkaképességű személyeket nem foglalkoztató munkaadók többségében olyan prekoncepciók vagy mentális gátak élnek, melyek akadályozzák a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási szintjének növekedését. A cikkben annak járunk utána, hogy ezek a meggyőződések mennyire tévhitek, vagy éppen mennyire valósak.
2023. június 01.
#foglalkozási rehabilitáció #EFOP-1.1.1 projekt#tanulmány#előítélet #szemléletformálás
Ahogyan arról a Portálon is olvashattak, az EFOP-1.1.1-15 projekt 2023.04.30-án lezárult, azonban a projekt működése során szerzett tapasztalatok és összegyűjtött adatok elemzése még folyamatban van. Ennek során egyértelmű cél, hogy feltárásra kerüljenek olyan összefüggések, amelyek a foglalkozási rehabilitációban jelen levő további potenciális lehetőségekre világítanak rá, és amelyek segítségével a későbbiekben olyan stratégiai döntések születhetnek akár állami, akár munkaadói oldalról, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási helyzetét érdemben képesek pozitív irányban befolyásolni.
A projekt zárókiadványában szereplő elemzések olyan érzékeny területet is érintenek, mint a munkaadók előítéletessége a megváltozott munkaképességűekkel szemben. Ennek keretében a projekt adataira támaszkodva megvizsgálunk egy-egy jellemző félelmet, amely a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának bővülését munkaadói szempontból akadályozza.
Milyen adatokra támaszkodik az elemzés? A Projekt keretein belül biztosított bér-, valamint bérköltség-támogatás révén támogatott foglalkoztatást igénybe vevő, megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazó munkaadók részére összeállításra került egy, a projekt informatikai rendszerében kitöltendő 37 kérdéses kérdőív. A kérdőív kitöltésével történő visszajelzést a támogatási szerződés lejárta után, az utolsó elszámolás során kellett kitöltenie a munkaadónak, amely a foglalkoztatott programrésztvevőről történő visszajelzés, az esetleges fejlesztési igényeik összegyűjtése, valamint a további foglalkoztatási szándék felmérése érdekében került bevezetésre. |
Már 2016-ban megállapítottuk, hogy a foglalkoztatási tapasztalattal nem rendelkező munkaadók sok esetben nem megalapozott módon, előítéletekre támaszkodva bizalmatlanok a munkaerő-piacról kieső hátrányos helyzetű megváltozott munkaképességű személyekkel szemben. Ugyanakkor az alábbiakban a leggyakoribb munkaadói félelmekhez kapcsolódó kérdéskörök mögé pillantunk be az EFOP-1.1.1-15 projekt által végzett nagy mintájú, valódi tapasztalatokon alapuló több éves adatgyűjtés elemzésének szemüvegén keresztül, és fogalmazunk meg az eredmények alapján állításokat.
Sok esetben felmerül annak a kérdése, hogy egy megváltozott munkaképességű munkavállalóra jobban és többet oda kell-e figyelni a munkavégzés során. A munkaadók visszajelzések során megfogalmazott véleménye alapján az adott megváltozott munkaképességű munkavállalók többsége nem igényelt a megfelelő munkavégzéshez extra figyelmet.
Ahogy az a fenti ábrán is látható, a “Milyennek értékeli a megváltozott munkaképességű ügyfél (EFOP-1.1.1-15) munkaköri alkalmasságát / motivációját a többi munkavállalóhoz viszonyítva?” kérdésekre adott válaszok alapján egyértelműen levonhatóak pozitív következtetések a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásáról:
- A megváltozott munkaképességű munkavállalók munkahelyi motivációja jóval magasabb a többi munkavállalónál (36% és 48%).
- A munkakör betöltésére való alkalmasságuk pedig a foglalkoztatottak 2/3-a esetében (51% és 15%) legalább ugyanolyan, vagy jobb, mint a nem megváltozott munkaképességű munkavállalóké.
A fentiek alapján a megváltozott munkaképességű munkavállalók az esetek többségében, egy jól megválasztott munkakörben alkalmasak az adott munka megfelelő szintű elvégzésére, extra – sok esetben munkahelymegtartásból és bizonyítási vágyból származó – munkahelyi motivációjuk pedig nagymértékben segíthet a munkavégzés során felmerült nehézségek legyőzésében.
A munkaadók visszajelzése alapján a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása során az esetek 73%-ában nem hajtottak végre munkakör átalakítást, vagy hoztak létre új munkakört. Azon esetekben, amikor munkakör átalakítás valósult meg, ott a fenti mértékű átalakításra esett a kérdőívet kitöltő munkaadók válasza.
A fentiek alapján is jól látszik, hogy a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása nem jelent az esetek többségében mélyebb beavatkozást és nem igényli új munkakör létrehozását, vagy átalakítási igényét. A megfelelő munkakör megválasztása kulcsfontosságú egy megváltozott munkaképességű személy sikeres, tartós foglalkoztatása esetében, és ez ésszerű alkalmazkodási igényt is támaszthat a munkaadókkal szemben, ugyanakkor ennek mértéke nem olyan számottevő, hogy ez érdemi költségnövekedést okozna. Amennyiben az egészségi állapot miatt mégis szükséges az adott munkavállaló sikeres foglalkoztatása érdekében munkaköri módosítást végrehajtani (27%), akkor is csak az esetek felében jelent fokozott (7,1%) vagy nagymértékű (8,5) munkakör átalakítást.
A fenti felmérés alapján megállapítható, hogy azon sztereotípiák, amelyek arra irányulnak, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók többet hiányoznak a munkából egészségi okokból, mint a nem megváltozott munkaképességű személyek, az egyértelműen megcáfolásra került a munkaadók nyilatkozatai alapján. Azaz a megváltozott munkaképességet okozó tényező, a betegség vagy fogyatékosság fennállása nem eredményezi azt, hogy az érintett munkavállalók emiatt több munkahelyi távollétet igényelnének, amely a munkaadó számára gazdasági hátrányt okozhatna.
Az átlagos elégedettségi érték 8,45 volt a 10-es skálán. A 6.784 ügyfél 78%-át 8, 9, vagy 10 pontra értékelték a munkaadók, azaz a megváltozott munkaképességű munkavállalók több, mint 3/4-ével a munkaadók kifejezetten elégedettek voltak.
Következtetések:
A hogy a fenti ábrákon látszik, a munkaadók jellemzően túlbecsülik a megváltozott munkaképességű emberek egészségkárosodását és az abból adódó foglalkoztatási nehézségeket, valamint alábecsülik ugyanezen munkavállalók teljesítőképességét, motivációját, lojalitását, összességében a szervezetre gyakorolt hatását. Ennek mentén elmondható, hogy a munkavállalási szándékkal rendelkező megváltozott munkaképességű emberek olyan munkaerő-piaci tartalékot képeznek, amelynek kiaknázásával a munkaadók egy csapásra oldhatnák meg toborzási nehézségeiket, és melynek keretében a munkaadók munkavállalói köre egy olyan csoporttal bővülne, amely potenciálisan pozitív hatást gyakorol a szervezet egészére.
Nem mellesleg a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása által igénybe vehetők különböző adókedvezmények, így kiváltható a rehabilitációs hozzájárulás, valamint a munkaadó mentesül a szociális hozzájárulási adó fizetése alól, azaz pénzügyi oldalról nézve is előnyös ezen potenciális munkavállalói kör alkalmazása. A kedvezmények szemléltetésére készült a Portálon két kalkulátor, egy, amely a rehabilitációs hozzájárulás alakulását, és egy, amely a rehabilitációs bérköltség alakulását mutatja meg az érdeklődő számára.
Összegzés:
A fentiekben bemutatott, és az EFOP-1.1.1-15 projekt adataiból táplálkozó eredmények mindenképpen okot adhatnak egyfajta jövőbeli munkaerő-piaci optimizmusra, valamint alapot adhatnak a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához kapcsolódó sztereotip berögződések lebontásához. Ugyanakkor az is fontos, hogy ezen előítéletek lebontásához a munkaadók nyitottságára és tevékeny szerepére van szükség, hogy valóban esélyt adjanak az egészségkárosodással vagy fogyatékossággal élők számára és specifikusan toborozzanak megváltozott munkaképességű munkavállalókat, akár a Portál vagy más módszerek igénybevételével.
