Fogalomtár

Fogalomtár

 

Megváltozott munkaképesség

A megváltozott munkaképesség fogalma alapvetően azt a célt szolgálja, hogy egy, az államigazgatás számára is kezelhető adminisztratív kategóriarendszert hozzon létre az egészségkárosodások okozta állapotok egységes minősítésére.

Ugyanakkor lényeges, hogy az adminisztratív kategorizálás mögött meghúzódó – ennek alapját képező – komplex minősítési rendszer vizsgálja az egyén egészségi állapotát, a testi funkciók működését, illetve az egyén társadalmi részvételének korlátozottságát. Mivel elsősorban munkaügyi, foglalkoztatási, foglalkoztathatósági szempontok a mérvadók, ezért a megváltozott munkaképesség mértékét megállapító komplex minősítésben is hangsúlyos a foglalkoztathatóság szempontja.

 


Megváltozott munkaképességű személy

Megváltozott munkaképességűnek kell tekinteni azt a személyt,

  1. akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
  2. aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
  3. akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
  4. aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül.

     

Megváltozott munkaképességű munkavállaló

Az a munkavállaló, aki

  • rehabilitálható, vagy
  • az Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pontja szerinti megváltozott munkaképességű személy (azaz rehabilitációja nem javasolt, ezen belül
    • egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,
    • egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,
    • kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, vagy
    • egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes), vagy
  • az Mmtv. 38. §-a szerint az Mmtv. 25. §-a alkalmazásában megváltozott munkaképességű személynek minősül, és nem tartozik az előző alpontok alatt meghatározott személyi körbe (azaz megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni
    • azt a személyt is, aki a 30. § (4)-(5) bekezdése vagy a 32. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesül, a felülvizsgálat alapján hozott döntés jogerőre emelkedésének napjáig, de legkésőbb a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig,
    • a rokkantsági járadékban részesülő személyt is a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig,
    • a 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személyt is a felülvizsgálat alapján hozott döntés jogerőre emelkedésének napjáig, de legkésőbb a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig,
    • azt az a)-c) pont alá nem tartozó személyt is, akinek a foglalkoztatása alapján a munkáltató 2012 decemberében megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott költségvetési támogatásban részesült, a 26/A. § szerinti hatósági bizonyítvány kiállításának napjáig, de legkésőbb 2013. december 31-éig,
    • a rehabilitációs járadékban részesülő személyt is,
    • a 38/C. § szerint a komplex minősítés alól mentesülő személyt is az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig), vagy
  • fogyatékossági támogatásban részesül.

 

Károsodás (egészségkárosodás/egészségi állapot)

  • Károsodás

A biológiai működés zavara, amely időszakos vagy állandó élettani vagy anatómiai veszteségként, rendellenességként jelenik meg (magas vérnyomás, törött testrész, végtaghiány, pszichés zavar).

  • Egészségi állapot

Az egyén fizikai, mentális, szociális jóllétének betegség, illetve sérülés után kialakult vagy veleszületett rendellenesség következtében fennálló tartós vagy végleges kedvezőtlen változásait figyelembe véve meghatározott állapot. (2011. évi CXCI. törvény 1.§ (2) 1.).


 

Fogyatékosság (disability)

Az egyén fizikai, mentális, szociális jóllétének betegség, illetve sérülés után kialakult vagy veleszületett rendellenesség következtében fennálló tartós vagy végleges kedvezőtlen változásait figyelembe véve meghatározott állapot. (2011. évi CXCI. törvény 1.§ (2) 1.).

 


Akadályozottság (handicap)

Az egyén kora, neme és társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenység (pl.: önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás) tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara.

 


Fogyatékos személy

Az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja. (1998. évi XXVI. törvény (FOT) 4. § a))

 


Komplex minősítés

A megváltozott munkaképesség mértékének, az egészségi állapot és a rehabilitálhatóság megállapítására szolgáló több szempontú vizsgálati rendszer. A rehabilitációs hatóság komplex minősítés keretében megvizsgálja a kérelmező egészségi állapotának százalékos mértékét, a rehabilitálhatóságot, és a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálhatósága esetén rehabilitációs javaslatot készít. (A 2011. évi CXCI. tv.15. § (1))

 


Rehabilitáció

Az orvosi, szociális, képzési, foglalkoztatási és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személy munkaerő-piaci integrációja, megfelelő munkahelyen történő foglalkoztatásra való felkészítése, továbbá a munkaképességének megfelelő munkahelyen történő elhelyezés biztosítása. (2011. évi CXCI. törvény 1. § (9))

Célja a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő foglalkoztatás központú rehabilitációjának, társadalmi reintegrációjának, foglalkoztatásának elősegítése. (2011. évi CXCI. tv. preambuluma)

 


Egyenlő esélyű hozzáférés és Akadálymentesség

  1. Egyenlő esélyű hozzáférés
  • a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető,

  • az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetés-szerűen használhatók,

  • az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes.

 

Ésszerű alkalmazkodás

Azokat az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását.

 

Egyetemes tervezés

A termékek, a környezet, a programok és szolgáltatások oly módon történő tervezése, hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek adaptálás, vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Az egyetemes tervezés nem zárhatja ki a fogyatékos személyek csoportjai számára szükséges támogató, segítő eszközök és technológiák indokolt esetben történő használatát.

Azaz: az adott termék, épület eleve úgy legyen kialakítva, hogy a lehető legtöbb ember számára használható legyen, kiszolgálja az igényeiket. Mindezt a tervező esztétikus megoldások alkalmazásával érje el, kerülve az ormótlan, stigmatizáló (megbélyegző) adaptációkat.

 

Akadálymentes épített környezet

Akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.

 

Az akadályok lehetnek

  • Fizikai akadályok:

A lépcsők, a magas szegélyek, a rossz minőségű utak, a keskeny ajtók, a szűk WC-K, belógó tárgyak, keskeny folyosók) leküzdhetetlen akadályok lehetnek, illetve gátolhatják a mozgássérült, mozgásfogyatékos (pl. a mankót, támbotot, kerekesszéket használó emberek) és a látássérült, látásfogyatékos embereket a szabad mozgásukban, és a mindennapi tevékenységeikben a vak emberek számára is problémát okoznak, de nekik a tapintható és a hallható információk hiánya is súlyos hátrányokat okoz.

  • Infokommunikációs akadályok:

Nem megfelelő írott információk és a jelnyelvi tolmácsok hiánya, akadályok gátolják a hallásfogyatékos, halláskárosodással és az intellektuális fogyatékossággal élő embereket is, akiknek az egyszerűen fogalmazott írott információk, könnyen értelmezhető piktogramok és ábrák járulnának hozzá az önálló életvitelhez. A társadalom, bármely tagjának, azonos jogokkal kell rendelkeznie. A fogyatékossággal, akadályozottsággal élő munkavállalóknak is joguk van a teljes emberi élethez, a véleménynyilvánításhoz, a kommunikációhoz, a képzéshez, munkához, előítélet és sztereotipizálás nélkül, a mozgásszabadsághoz és az elérhető közlekedéshez, munkahelyen az akadálymentes környezethez. Ha nem képes rá önállóan, akkor személyi segítő igénybevételével: a munkába járáshoz és a munkavégzéshez, a munkaeszközökhöz, felszerelések használatához.


 

Adaptált épületelem

Az adaptált munkakörnyezet fejlesztése során meghatározott egység, ami tekintettel a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 21. §-ában foglaltakra – ide nem értve a munkavégzéshez szükséges eszközöket, valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK) 54. §-ában és 54/A. §-ában foglaltakra, az épületet közvetlenül körülvevő környezetben, épületben, épületrészben, önálló rendeltetési egységben, vagy helyiségben egymással közvetlenül összetartozó fejlesztést foglalja magába. PL.: épületelem: bejárat átalakítása, ami magába foglalja a bejárati ajtó és az oda vezető utak fejlesztését.

 


Adaptált eszköz

Olyan eszköz, ami tekintettel a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 21. §-ában foglaltakra – ide nem értve az épített környezetre vonatkozó kitételeket, a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkavégzéséhez – az egészségi, és / vagy fogyatékos állapotukra tekintettel - közvetlenül szükséges, berendezés, vagy technológia (ide értve a szoftvereket is), melyek beszerzés, vagy átalakítás révén hozzájárulnak a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkafeladatainak hatékony és teljeskörű ellátásához.

 


Támogató technológiák, segédeszközök

A támogató technológia általános vagy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja technológiák, berendezések, eszközök, összetett technikai berendezések, szolgáltatások, rendszerek, folyamatok és környezet átalakításának módszereit, technológiáit a fogyatékossággal élő és/vagy idős emberek számára, hogy felszámolja a társadalmi, az infrastrukturális és az egyéb akadályokat a függetlenség, a teljes társadalmi részvétel, az egyes tevékenységek biztonságos és könnyű elvégzése érdekében. (Kovács Gábor: Javaslat a hazai támogatóeszköz-ellátási rendszer átalakításához a külföldi modellek, valamint a hazai támogatóeszköz-ellátási rendszer működéséből eredő tapasztalatok tükrében, Budapest, 2012.)

A támogató-segítő technológia nemcsak mint lehetőség, hanem mint az önálló életvitel, az egyenlő esélyű hozzá-férés érdekében biztosítandó elem jelenik meg a fogyatékosságüggyel foglalkozó különböző szintű jogi dokumentumokban, a hazai jogrendszerben is. A 2007. évi XCII. törvény hatálybalépésével Magyarország elsők között ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és a hozzá kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet.

  • Segédeszköz

A fogyatékos személy fizikai vagy érzékszervi képessége részleges vagy teljes hiányának részleges vagy teljes pótlását szolgáló eszköz.

  • Gyógyászati segédeszköz

Olyan átmeneti vagy végleges egészségkárosodással, fogyatékossággal élő ember személyes használatába adott orvos-technikai-, vagy ápolási technikai eszköz, amely használata során nem igényli egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy folyamatos jelenlétét.

  • Indukciós hurokerősítő

Az ép beszélő hangja egy, az épületben telepített indukciós elven működő adóegységen keresztül jut el a halláskárosodott indukciós jelet venni képes hallókészülékéig. Ez a módszer kiküszöböli a környezeti zajt, könnyebbé válik a megértés.

  • Jeltolmács

A jelnyelvi tolmács biztosítja az információ zavartalan cseréjét a jelnyelv használó hallássérült és halló személy(ek) között. Szimultán technikával tolmácsol magyar jelnyelvről hangzó magyar nyelvre, illetve fordítva, hangzó magyar nyelvről magyar jelnyelvre. Munkája során, bizonyos esetekben, konszekutív tolmácsolási technikával közvetít magyar jelnyelvről hangzó magyar nyelvre, illetve hangzó magyar nyelvről magyar jelnyelvre. Szükség esetén infokommunikációs lehetőségek segítségével végzi munkáját. Hallássérült személyek számára, írásos szövegek jelnyelvi adaptálását készíti el. A jelnyelvi tolmácsolás magába foglalhatja a jelnyelvi megnyilatkozás írásos változatának megírását is. A jelnyelvi tolmács a hangzó és jelnyelvi kultúra közti különbség kiegyensúlyozására törekszik. Munkája során betartja a szakmai illetékesség szabályait és az Etikai kódex alapján látja el közvetítő feladatát. Munkatevékenységét az előírások szerint dokumentálja.

 


Foglalkozási rehabilitáció

A foglalkozási rehabilitáció a komplex rehabilitáció egyik eleme. Célja a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő feltételek megteremtése, az hogy az érintett emberek alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű foglalkoztatásra; érdekeltek legyenek a munkavállalásban; másfelől a munkáltatók befogadóvá váljanak a fogyatékos emberek iránt. Növekedjék a fogyatékos emberek között a foglalkoztatottak, mindenekelőtt az integráltan foglalkoztatottak száma és aránya (https://fszk.hu/).

 

A foglalkozási rehabilitáció keretében zajló tevékenységek többek között:

  • a tartósan akadályozott személyek iskolai végzettségének, szakképzettségének növelése;
  • munkavállaláshoz, munkavégzéshez szükséges készségek fejlesztése, képességek erősítése;
  • munkavállalást akadályozó tényezők (pl. szociális, mentális, egészségi) feltárása, a megoldás segítése;
  • partnerszervezetek segítése;
  • munkáltatók informálása (támogatásokról, jogszabályokról, a fogyatékosság jellemzőiről);
  • munkáltatók érzékenyítése;
  • munkáltató–munkavállaló kölcsönös megfelelésének elősegítése;
  • munkatársak felkészítése; betanítás, munkafázisok begyakoroltatása. (Gere & Szellő)

 

Forrás:

  1. http://fszk.hu/szakmai-tevekenysegek/komplex-rehabilitacio/foglalkozasi-rehabilitacio/
  2. Dr. Gere I. & Szellő J. (szerk.) (2007). Foglalkozási rehabilitáció. Jegyzet. FSZK

 


Foglalkoztatás

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 15. §

(1) a fogyatékos személy lehetőség szerint integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult.

(2) A foglalkoztatást biztosító munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását. Az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető.

(3) A munkáltató a fogyatékos személy munkához jutásának elősegítése érdekében – a felvételi eljárás során – köteles biztosítani az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet.

(4) A munkáltatót a (3) bekezdésben foglalt kötelezettség abban az esetben terheli, amennyiben

a) a megüresedett álláshelyet nyilvánosan meghirdette,

b) az álláshelyre a fogyatékos személy oly módon jelentkezett, hogy jelezte a meghallgatáshoz szükséges speciális igényeit, és

c) azok biztosítása a munkáltató számára nem jelent aránytalanul nagy terhet. Aránytalanul nagy tehernek minősül az, ha a kötelezettség teljesítése a munkáltató működését ellehetetleníti.

 


Foglalkoztatott

Foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol.(https://www.ksh.hu/docs/hun/modsz/modsz21.html)

  • Nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás

Megváltozott munkaképességű (fogyatékos és/vagy egészségkárosodott) személyek állami intézményeknél, civil- és egyházi szervezeteknél, valamint a versenyszférában működő munkáltatóknál (multinacionális vállalatok, kis- és középvállalkozások) történő foglalkoztatása olyan munkakörökben, melyek indokoltak a szervezet céljainak elérése szempontjából, ugyanakkor a valóban teljes értékű munka lehetőségét teremtik meg ezen személyek számára is. Ezeket a munkaköröket nem a megváltozott munkaképességű személyek elhelyezésének szándékával hozzák létre, hanem mert valóban szükségesek, ily módon tőlük is elvárt, hogy megfelelően teljesítsenek, azaz gazdasági szempontból is „megérje” őket alkalmazni. Itt nem védett körülmények között dolgoznak, de elvárható a munkáltatótól, hogy ésszerű kereteken belül pl. akadálymentesítéssel, fokozottabb odafigyeléssel segítse a munkavállalót abban, hogy munkavégzése mindkét fél megelégedésére szolgáljon. (https://fszk.hu/wp-content/uploads/2017/03/A_foglalkozasi_rehabilitacio_fogalomgyutemenye_v.pdf)

  • Akkreditált munkáltató

Olyan megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltató, amely egy akkreditációs eljárás alapján rehabilitációs akkreditációs tanúsítványt kap. (327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet)

  • Védett foglalkoztatás

Az akkreditált munkáltató általi foglalkoztatás (327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet), ahol a munkáltató tranzit vagy tartós foglalkoztatást biztosít, és munkavállalóinak legalább 30%-a az Mmtv. 22. §-a szerinti megváltozott munkaképességű személynek minősül (a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján).

  • Akkreditált foglalkozási rehabilitációs szolgáltató szervezet

Budapest Főváros Kormányhivatala által kiállított foglalkozási rehabilitációs szolgáltatói tanúsítvánnyal rendelkező szervezet. (327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet)

  • A fejlesztő foglalkoztatás

A fejlesztő foglalkoztatás: Mt. (Munka Törvénykönyve) szerinti határozott idejű munkaviszonyban vagy • fejlesztési jogviszonyban történik. Az Mt. szerinti határozott idejű munkaviszonyban történő foglalkoztatás célja az önálló munkavégzést segítő képességek, készségek fenntartása, fejlesztése, új munkafolyamatok megismerése, új szakma elsajátítása, az ellátott felkészítése a nyílt munkaerőpiacon történő munkavégzésre. A fejlesztési jogviszonyban történő foglalkoztatás célja az ellátott testi és szellemi képességeinek, valamint a munkavégzéssel összefüggő készségeinek helyreállítása, megőrzése és fejlesztése, továbbá az ellátott felkészítése az önálló munkavégzésre. A fejlesztő foglalkoztatásra irányuló munkaviszony vagy fejlesztési jogviszony az • intézményi jogviszony alapján szociális szolgáltatást, ellátást nyújtó intézménnyel, szolgáltatóval, vagy • más, a szolgáltatói nyilvántartásba fejlesztő foglakoztatást nyújtóként bejegyzett szervezettel állhat fenn. (1993. évi III. törvény, 1/2000 SZCSM rendelet)

  • Rehabilitációs hozzájárulás

A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 %-át (kötelező foglalkoztatási szint). A foglalkoztatási kötelezettség teljesítését, illetve a rehabilitációs hozzájárulást az átlagos statisztikai állományi létszám általános szabályai szerint kell kiszámítani. A rehabilitációs hozzájárulást a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 23. § és 24. §-a szabályozza.

  • Statisztikai állományi létszám

Létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni.

(https://www.ksh.hu/docs/hun/info/02osap/utmutato_a_munkaugy_statisztikai_adatszolgaltatashoz_20150101.pdf)

 

 

Bővebb információt a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. kiadványában talál, az alábbi linken:

https://fszk.hu/wp-content/uploads/2017/03/A_foglalkozasi_rehabilitacio_fogalomgyutemenye_v.pdf