Ma már tudományos tény, hogy a társadalmi kirekesztés, elutasítás és üldöztetés mentális betegségekhez vezethet. A kirekesztés megnyilvánulhat iskolai kiközösítés, álláskeresés során elszenvedett ignorálás, mellőzés, de akár zaklatás vagy rasszizmus formájában is. Azonban ha a pszichiátriai rendelőben be is bizonyosodik, hogy egyes páciensek mentális állapotának hátterében szociális okok állnak, sajnos a szakembereknek nincs arra kapacitásuk, hogy feltárják a kiváltó okot; a 10-30 perces találkozókat kimeríti a diagnózis felállítása és a megfelelő gyógyszer felírása. Ezen felül a pszichiátereknél felállított diagnózis általában nem tartalmazza a kiváltó okot (néhány kivételtől eltekintve, mint például a poszttraumás stressz zavar, vagy az elhúzódó gyászbetegség).

Hogyan befolyásolja a társadalmi környezet a mentális betegség kialakulását?

A modell szerint adott egy ember, aki eleve hátrányos helyzetből indul, például megváltozott munkaképességű, esetleg mozgáskorlátozott, de ugyanilyen helyzet lehet, ha valaki roma, vagy egy közösségen belül eltérő származású, vagy más tulajdonsága vagy jellemvonása miatt kerül hátrányosan megkülönböztetésre. A munkaerő-piacon érvényesülni szeretne, de hátrányos megkülönböztetés éri, elutasítják. Ezáltal nagyfokú stresszt szenved el, amely következtében rosszabb mentális helyzetbe kerül. Ha korábban volt hajlama a mentális betegségekre, vagy tartósan fennáll a stresszhelyzet, akkor elmélyülhet ez az állapot és végül diagnosztizálásra kerülhet. Végeredményben a próbálkozásait követő elutasítás, kirekesztés következményeként sokkal rosszabb helyzetbe és pszichés állapotba kerül az egyén, mint ahonnan elindult.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe (DSM 5) a legutóbbi frissítés alkalmával a társas hatások által kiváltott problémák is bekerültek, ami nagy előrelépés, de ezek használatát a szakemberek jellemzően még nem ültették át a gyakorlatba. A pszichiáterek egyébiránt úgy tartják, hogy minden mentális zavart a szociális hatások és biológiai tényezők (egyéni érzékenység/hajlam) együttesen okozzák; képesek egymás hatásai felerősíteni, elmélyíteni.

Evolúciós örökség

Szorosan ide tartozó ok az evolúciós beidegződés is; a társas kirekesztés az emberiség hajnalán felért egy halálos ítélettel. Életben maradni csak közösen lehetett. Ezért érzi úgy az egyén, hogy ha kirekesztik egy csoportból, esetleg megbélyegzik, onnan nincs visszaút. Nagyon gyakran szomatikus tünetekben is megnyilvánul ez a fajta szorongás és testi-lelki fájdalom: szó szerint fejfájásban, hasfájásban, rosszabb esetben maradandó betegségekben manifesztálódik. Tehát annyira szükséges a modern emberben a társadalmi csoporthoz való tartozás elemi igénye, hogy kirekesztés esetén a teste is jelzi, hogy nagy baj van. Marad a kilátástalanság és a reményvesztettség, amihez hozzáadódik a betegségtudat, és sok esetben innen visszafordulni csak komplex terápiával lehet.

Megoldás rengeteg munkával

A hagyományos pszichiátriai megközelítés szerint a tünetek megszűnésével tekinthető gyógyultnak valaki, a betegek azonban a társadalomban betöltött értékes szerep és az önbecsülés visszaszerzését hangsúlyozták, mint a gyógyulás indikátorát.

Összességében a megoldást a kirekesztés megszűnése jelentené. Az erre irányuló törekvések mind-mind hasznosak és a társadalomra nézve nevelő, érzékenyítő hatásúak. Ma már számos kezdeményezés, világnap és kampány létezik a hátrányos helyzetű csoportok befogadásának hangsúlyozására, mint ahogyan a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek elfogadására vonatkozó kampánnyal is nap mint nap találkozhatunk. Még mindig komoly erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy mindenki elfogadja, a társadalmunkban sokfajta emberrel élünk együtt, sokféleségünk teljesen normális; a kirekesztés ma már szükségtelen és káros jelenség, amely ellen tenni kell. A legfontosabb, amit mi magunk tehetünk, hogy igyekszünk felismerni és ezáltal megszabadulni azoktól a mentális modellektől, és gondolkodási sémáktól, amelyek mások hátrányos megkülönböztetéséhez és esetleges kirekesztődéséhez vezetnek. Az egészségkárosodással élő személyek esetében - legyünk akár kollégák, akár munkaadók - ne a hiányosságokra és a hátrányokra, hanem a lehetőségekre és a megmaradt képességekre fókuszáljunk, amely révén felismerjük a másik emberben rejlő erőforrásokat.

A teljes cikk elolvasható az alábbi linken:
https://qubit.hu/2022/05/16/ha-megszunne-a-kirekesztes-a-paciensek-jo-resze-eltunne-a-pszichiatriai-rendelokbol?fbclid=IwAR2GtxCJ3xZ2guuTn2u8lKqqrzEpOuSMtI826-40zQ7_XbMmUDjXgjvLI2Y