Ellenőrző lista a tesztelés előtti teendőkről:

Amikor bármilyen jelöltet meghív a tesztvizsgálatra:

• Részletesen írja le a vizsgálat folyamatát, hogy a jelölt előre jelezhesse esetleges nehézségeit.
• Nyújtson a jelölt számára gyakorlási lehetőséget.
• Nyújtson lehetőséget a jelölt számára, hogy esetleges nehézségeit egy konkrét személlyel előzetesen megbeszélhesse.

Ha a jelölt fogyatékossággal élő:

• Kérdezze meg a fogyatékosság jellegéről és arról, hogyan birkózik meg vele.
• Beszélje meg vele a várható problémákat és kérdezze meg, milyen megoldást javasol.
• Vegye figyelembe a tesztforgalmazók ajánlásait.
• Ellenőrizze, hogy a tesztelés helyszíne megfelelő-e.
• Biztosítsa a szükséges eszközök rendelkezésre állását.
• Biztosítsa, hogy a jelölt eljusson a tesztelés színhelyére.

A különböző fogyatékosságok esetén sorra vesszük, milyen módon lehetünk úrrá a kiválasztási folyamat során a fogyatékosságból eredő problémákon.

Az eredmények értelmezése

Az egyéni teszteredményeket általában valamilyen csoport (normacsoport) eredményeihez viszonyítjuk. Ez a csoport sztenderd körülmények között töltötte ki a tesztet (sztenderd útmutatóval, időbeli korláttal és válaszmódszerrel). Nem lenne praktikus és hasznos sem, ha megpróbálnánk külön-külön normacsoportot készíteni mindenféle fogyatékossággal élő csoport számára. A fogyatékossággal élő személy tesztértékét a meglévők tesztértékéhez kell viszonyítani, mert így kapjuk meg teljesítményük legmegfelelőbb mutatóját. Ha azonban a tesztfelvételi eljárást megváltoztattuk, akkor nem szabad mereven értelmezni a teszteredményeket (például nagyobb hibahatárt használunk). De ez csak egy durva szabály: érdemes minden alkalommal szakértővel konzultálni. Az egyéni értelmezés legfontosabb szempontja, hogy megválaszoljuk, a jelölt megfelelő képességekkel rendelkezik-e a munka ellátásához.

Néhány gyakorlati tanács a tesztek kiválasztására

Először is fontolja meg, hogy valóban a teszt-e a legjobb módszer célja elérésére! A következő szempontok segíthetik a megfelelő módszer kiválasztásában:

Egyenlő esély

Egyik ember számára mást jelenthet a teszt egy-egy mondata (vagy akár az egész teszt), mint a másik számára. Ez a hatás különösen akkor lényeges, ha – nemi, etnikai, életkori vagy egyéb – különbség van az illetők közt. Az ilyen különbségek torzíthatják a teszteredményeket. Minden mérési módszer esetében előfordulhatnak torzítások. Elkerülni nem tudjuk őket, de hatásukat kivédhetjük, az eredményeket korrigálhatjuk. A tesztek készítőinek ismerniük kell a lehetséges torzítások forrását, és közölniük kell az erre vonatkozó adatokat (így pl. meg kell adniuk a nemekre, fogyatékossággal élőkre vonatkozó információkat).

Amikor elemzi ezeket az adatokat, ilyesféle kérdéseket kell feltennie:

• Különböznek-e a férfiak és nők eredményei?
• Jobb-e az idősebb dolgozók eredménye, mint a fiataloké?
• A különböző etnikai csoportokból származó személyek eredményei szignifikánsan eltérnek-e egymástól?

Az egyenlő esély biztosítása a teszt alkalmazójának kötelessége!

​​​​​​​

Figyeljen a következőkre:

1. Műveltségi szint: Ellenőriznie kell, hogy a tesztet kitöltők megértik-e, miről van szó. A teszt nyelve az ő anyanyelvük? Ha nem, próbáljon meg beszerezni különböző nyelvű változatokat a teszt készítőitől.
2. Fogyatékossággal élők: Megfelelően tájékozódott Ön arról, hogy milyen speciális adottságok, műveletek szükségesek a teszt kitöltéséhez? Föl van rá készülve, hogy esetleg ennek megfelelő segítséget kell nyújtania a tesztek kitöltőinek?
3. Teljesség: A teszteredményeken alapuló választást gyakran ki kell egészíteni más eljárásokkal, hogy a munkával kapcsolatos minden fontos szempontot vizsgáljon. Gondolja meg: nem lehetséges, hogy a választott módszer kizár olyanokat, akik egyébként alkalmasak lennének az állásra?
   • Ha a teszteket csak online kitöltésre kínáljuk fel, nem zárunk-e ki ezzel olyan idősebb személyeket, akik vélhetően kisebb valószínűséggel látogatják az álláslehetőségeket hirdető weboldalakat?
   • Hogyan érzi magát valaki egy nyolc jelöltből és négy bírálóból álló csoport közepén, ha mind között ő az egyedüli fogyatékossággal élő? Mennyire változtatja meg megszokott viselkedését ez a rendkívüli helyzet?
   • Mennyire valószínű, hogy kisgyermekes anyák válaszolni fognak egy olyan hirdetésre, amely „agresszív”, „eltökélt” embereket keres, olyanokat, akik „fölkészültek rá, hogy az időt nem kímélve mindent keresztülvisznek”?

Törekedjen a következőkre:

• Legyen kiváló tesztelő: A tesztfelvételt mindig, minden csoportban azonos körülmények között végezze és biztosítsa a megfelelő körülményeket a teszteléshez, érje el, hogy a tesztkitöltők jól érezzék magukat.
• Adjon egyforma esélyt a résztvevőknek: Ha a tesztben van olyan elem, amely rontja az egyenlő esélyt, tegyen meg mindent ennek ellensúlyozására, kiküszöbölésére – lehetőleg már az előkészítés során. Ha tudja, hogy bizonyos tesztekben a fogyatékossággal élők hajlamosak alul teljesíteni, olyan helyeken kell hirdetni az állást, amelyek nagyobb valószínűséggel jutnak el a hozzájuk. Megváltoztathatja a hirdetés szövegét is, beleírva, hogy „örömmel váruk megváltozott munkaképességű jelentkezőket”. Vagy szervezhet külön tréninget, amelyen a jelentkezők hasonló teszteken gyakorolhatják a tesztkitöltés „mesterségét”, mint amilyeneket a válogatás során kell majd kitölteniük.
• Legyen aktív és találékony: Ha hiányoznak a teszt természetére vonatkozó információk, például amelyek az egyenlő esély megteremtését segítenék, vegye fel a kapcsolatot a teszt készítőivel, és kérjen el minden ilyen adatot! Mint fogyasztónak és lehetséges partnernek, ehhez joga van.
• Használjon többféle mérőeszközt: Gyakran még egy hiteles, jó előre jelző tulajdonságokkal rendelkező teszt validitását is növelni lehet egy más mérőeszköz, például strukturált interjú vagy próbamunka párhuzamos alkalmazásával. Az eltérő mérésmód használata azt eredményezi, hogy a feladat ellátásához szükséges képességek szélesebb skáláját sikerül feltérképezni. További előny, hogy az általános képben kevésbé számít minden olyan torzító tényező hatása, amely egyik vagy másik vizsgálatban fellép.
• Saját adataira támaszkodjon: Általában nincs elég adatunk ahhoz, hogy ezt tekintsük viszonyítási alapnak. De nemcsak jogunk, kötelességünk is különböző vizsgálati adataink összegyűjtése és rendszerezése. Ha már elegendő adatunk van, készíthetünk (saját vizsgálatainkra érvényes) megbízhatósági és hitelességi mérőszámokat, majd figyelembe vehetjük őket az egyenlő esély biztosítását célzó korrekciók elkészítésekor. Adatainkat természetesen mindig nagyon óvatosan, szigorú kritikával kell kezelnünk.

Lássunk egy könnyen átlátható példát!

Száz férfi és száz nő jelentkezett ugyanarra a munkára. Elvégeztünk egy szelekciós eljárást (például egy tesztet), és azt kaptuk, hogy a nők 60%-a, a férfiaknak pedig 30%-a „ment át” a vizsgán. (Ez éppen 60 nőt, illetve 30 férfit jelent.) Nem túlságosan nagy ez a különbség ahhoz, hogy egyszerűen elfogadjuk az eredményt? Hátha a férfiak számára a teszt nem biztosít ugyanakkora esélyt? (A teszt, és nem a jelöltek hibájából, természetesen.) Általános választ adni persze nehéz, de – megkönnyítendő a tesztelők dolgát – Amerikában alkalmazni szokás egy durva szabályt (és ez Európában is egyre inkább terjed), ha valaki ellen a diszkrimináció vádjával lépnek fel. Ez a szabály a „négyötödös”, vagy másképp kifejezve 80%-os szabály: akkor tekintünk különbözőnek két csoportot, ha a rosszabbik eredménye nem éri el a jobbik eredményének 4/5-ét (80%-át). Mint a fenti példában is: a 60 jól teljesítő nő 80%-a 48, a férfiak ezt nem érték el, tehát – valami miatt – hátrányban voltak az eljárás során a nőkkel szemben. Az ilyen szabálynak persze semmiféle elvi alapja nincs. Egyszerűen kitalálta valaki, alkalmazni könnyű és valahol meg kellett húzni a határt. (A mérnöki munkában az ilyet „hüvelykujj-szabálynak” nevezik, arra célozva, hogy olyan matematikai formulát ne alkalmazzon egy mérnök a gyakorlatban, amelynek leírt alakja nem takarható le egy hüvelykujjal.)

Normacsoportok

A tesztkészítő által közzétett normacsoportok képezik a jelöltek minősítésének alapját. Legjobb az lenne, ha minden szervezet rendelkezne saját normacsoportokkal, de ehhez is el kell indulni valahonnan; erre igen megfelelőek a teszthez mellékelt normacsoportok. A norma teszi egyáltalán használhatóvá az adatokat, hiszen ezáltal tudjuk átalakítani állításainkat.