#esélyegyenlőség #foglalkozás-egészségügy #munkaköri alkalmasság#fogyatékosság #munkavállalás 

A Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkársága és Fogyatékosságügyi Államtitkársága – Dr. Takács Péter egészségügyi és Dr. Kósa Ádám fogyatékosságügyi államtitkár aláírásával – 2025 októberében útmutatót tett közzé, amelynek célja a megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő személyek foglalkozás-egészségügyi vizsgálatának egységesítése. Az útmutató a munkaköri alkalmassági vizsgálatot végző orvosoknak szól, és a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet végrehajtásához nyújt részletes magyarázatot.

Az útmutató alapvető fogalmak tisztázásával indul. Rögzíti, hogy a 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) szerinti egészségi állapot fogalma az egyén fizikai, mentális és szociális jóllétét átfogóan értelmezi, beleértve a sérülés, veleszületett rendellenesség vagy tartós egészségkárosodás következtében fennálló állapotokat is. A „megfelelő munkahely" fogalmát a Foglalkoztatás elősegítéséről szóló 1991. évi IV. törvény 25. §-a alapján határozza meg, kiterjesztve az álláskeresők rehabilitációs ellátás alatti munkavállalására is.

A dokumentum központi részét a megváltozott munkaképességű személyek esetében elvégzésre kerülő komplex minősítés kategóriáinak gyakorlati értelmezése adja, számos korábbi félreértést tisztázva a rehabilitációs javaslat vagy rehabilitációja nem javasolt minősítések munkavállalásra, illetve munkaköri alkalmasságra gyakorolt hatásai vonatkozásában:

• A B1 kategória esetében a személy rehabilitálható és foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható – ilyenkor a foglalkozási rehabilitáció az eredeti munkakörben történő segítségnyújtástól az új képzettséget igénylő átképzésig terjedhet. A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy a) rehabilitálható, ezen belül aa) foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható. Ez a kifejezés „A foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható" a rehabilitálhatóságon belül az orvosi, szociális, és a foglalkozási rehabilitációt fedi le. Amennyiben a foglalkozási rehabilitáció javasolt, meghatározásra kerül a foglalkozási rehabilitációs szükséglet, a rehabilitáció szükséges időtartama, valamint a rehabilitáció iránya is. A foglalkozási rehabilitációs szükségletek az alábbiak lehetnek:
  a) Eredeti munkakörben történő rehabilitáció elősegítése
  b) Szakképzettségnek megfelelő, nem gyakorolt foglalkoztatásban történő rehabilitáció elősegítése
  c) Új képzettséget, betanítást igénylő foglalkoztatásban történő rehabilitáció elősegítése
  d) A fentiekben nem felsorolt, egyéb munkakörben történő rehabilitáció elősegítése

• A C1 kategóriánál tartós foglalkozási rehabilitációt igényel a személy, ami nemcsak egyszeri alkalom, hanem az orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások folyamatos igénybevételét jelenti. A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy a) rehabilitálható, ezen belül ab) tartós foglalkozási rehabilitációt igényel. A „tartós foglalkozási rehabilitációt igényel" kifejezés azt jelenti, hogy az adott személy megmaradt egészségi állapota alapján foglalkoztatható, kereső tevékenységet végezhet, azonban ehhez tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, mely az orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs szükségletek mentén biztosított szolgáltatásokat foglalja magába a szükséges időtartamban a meghatározott módon és az egyéni igényekhez igazodó rehabilitációs célú eszközökkel. A tartós foglalkozási rehabilitáció azt a szakmai indokoltság szerinti orvosi, szociális, és foglalkozási rehabilitáció igénybevételét jelenti, ami egy meghatározott időtartamra javasolt, tehát nem egyszeri alkalommal, hanem szükség és igény szerinti többszöri rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét jelzi, melyek a rehabilitációs folyamat során módosulhatnak, kiegészülhetnek új szolgáltatásokkal. Mindezek mellett az ügyfélnek együttműködési kötelezettsége keletkezik foglalkozási rehabilitációs ügyintézőkkel, valamint a foglalkozási rehabilitációs szakértői javaslat alapján, lehetősége van a mentori szolgáltatások igénybevételére is. Természetesen a „tartós" szó ebben az esetben sem azt jelenti, hogy állandó és csak kizárólag rehabilitációs szolgáltatások mellett foglalkoztatható az adott személy, hisz a foglalkozási rehabilitáció célja, a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő személyek, nyílt munkaerő-piaci reintegrációja, valamint a tartós munkahelyi beilleszkedés elősegítése.

• B2 kategória esetében, amikor a rehabilitáció nem javasolt, de az egészségi állapot alapján a foglalkoztathatóság rehabilitációval helyreállítható. Ez a kifejezés „A Foglalkozási rehabilitációja nem javasolt" a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott személy megmaradt egészségi állapota alapján foglalkoztatható, keresőtevékenységet végezhet, azonban személyes körülményeit és munkaerő-piaci esélyeit figyelembe véve az intézményes foglalkozási rehabilitációja jelenleg nem javasolt.

• A C2 kategória hasonló logikát követ tartós rehabilitáció vonatkozásában: A „foglalkozási rehabilitációja nem javasolt" kifejezés ebben az esetben is, annak ellenére, hogy az adott személy egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényelne, egészségi állapotának megfelelően foglalkoztatható, keresőtevékenységet végezhet, azonban személyes körülményeinek és munkaerő-piaci esélyeinek figyelembevételével, orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs szempontú rehabilitációja nem javasolt. Tehát a fenti megállapítás a foglalkozási rehabilitációra irányuló, a rehabilitáció megvalósítását/megvalósulását akadályozó vagy korlátozó tényezők alapján történő megállapítást jelenti, de ugyanakkor nem zárja ki az egészségi állapotnak, a személyes készségeknek és képességeknek megfelelő munkavégzés lehetőségét.

• A D minősítés esetén: A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy b) rehabilitációja nem javasolt, ezen belül bc) kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható. Ez a „folyamatos támogatással foglalkoztatható" nem orvosi alkalmasságot, hanem támogatási szükségletet jelöl. A „folyamatos támogatás" nem azt jelenti, hogy az ügyfél állandó személyes felügyeletet vagy kíséretet igényel, hanem olyan munkáltatói alkalmazkodási eszközöket, amelyek lehetővé teszik az adott munkavállaló számára a munkavégzést. Ez lehet például: betanítás, részfeladatokra bontás, vizuális vagy akusztikus információk adaptálása, akadálymentesítés, jelnyelvi vagy technikai segítség biztosítása (pl. hallókészülék-kompatibilis eszköz), egyéni munkatempóhoz igazított munkaszervezés, ütemezés, mentor vagy koordinátor igénybevétele. Ezek nem minden esetben igényelnek többletlétszámot, csak szemléletet és munkaszervezési rugalmasságot. Mindezek mellett a D minősítési kategóriával rendelkező ügyfélnek is lehetősége van szolgáltatást kérőként a rehabilitációs hatóságnál szolgáltatást kérőként nyilvántartásba vetetni magát.

• Az E kategória pedig azokat a személyeket érinti, akik önellátásra nem vagy csak segítséggel képesek: Esetükben a rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy b) rehabilitációja nem javasolt, ezen belül bd) egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes. Itt az „egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes" kifejezés az orvos szakmai szempontú önellátási képességek vizsgálatára vonatkozó megállapítást takarja, mely szintén nem zárja ki a megfelelő körülmények közötti foglalkoztathatóság lehetőségét. Vannak olyan aktív kerekes széket használó mozgássérült személyek, akik képesek önállóan eljutni a munkahelyig, képesek megfelelő akadálymentesítés mellett a higiénés szükségleteik kielégítésére, bizonyos esetekben szorulnak segítségre, de nem minden esetben. Tehát, a megfelelő munkahelyi környezet kialakítása mellett képesek egészségi állapotuknak, készségüknek és képességüknek megfelelő munka elvégzésére. Azon személyek, akik önellátásra nem, vagy csak segítséggel képesek, szintén foglalkoztathatóak otthoni, vagy speciális, a munkahelyen kívüli adaptált környezetben, pl. home office, vagy távmunka végzésben, tehát azon megállapítás, hogy egy személy önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, nem zárja ki a megfelelő környezetben történő munkavégzés lehetőségét.

Az útmutató emellett részletesen foglalkozik a FEOR-08 alapú munkaköri kategóriákhoz kapcsolódó kizáró és korlátozó tényezők értelmezésével is. Az orvos szakértők a komplex minősítés során 26 féle szempontot vizsgálnak – a látást igénylő munkavégzéstől a fokozott balesetveszélyes munkakörökig. A kizáró ok azt jelenti, hogy az adott foglalkozásban a munkavégzés nem alkalmas a személy számára, míg a korlátozó tényező esetén a hatás mértékét, időtartamát és a kiküszöbölés lehetőségét kell mérlegelni. Az útmutató külön kitér az autizmus spektrumzavarral élő munkavállalók esetére is, hangsúlyozva, hogy számukra az ismétlődő, monoton feladatok nem feltétlenül jelentenek kizáró okot, a munkafeladatok kijelölése pedig a megmaradt funkcióképességhez igazodhat.

Az útmutató megjelenése fontos lépés a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatásában, hiszen egységes szemléletet teremt a vizsgálatot végző orvosok számára, és hozzájárul ahhoz, hogy a munkaköri alkalmassági döntések a rehabilitációs lehetőségek teljes spektrumát figyelembe véve szülessenek meg.

Az útmutató az alábbi PDF olvasóban tekinthető meg, illetve a linkre kattintva nyitható meg webes verzióban, vagy tölthető le a   ikonra kattintva.

„Útmutató a megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő személyek munkaköri alkalmassági vizsgálatához

Forrás:

• Belügyminisztérium