Miért jó üzleti döntés egészségkárosodott, vagy fogyatékossággal élő embereket alkalmazni?

Miért jó üzleti döntés egészségkárosodott, vagy fogyatékossággal élő embereket alkalmazni?


Összefoglaló

Számtalan mítosz és előítélet létezik az egészségkárosodással vagy fogyatékosággal élő munkavállalókkal kapcsolatban. Egy külföldön megjelent tanulmány bemutatja, hogy mindezeket megcáfolva magasabb szinten teljesítenek, kevesebbet hiányoznak és lojálisabbak, mint a fogyatékossággal nem rendelkező alkalmazottak.

2021. december 14. https://theconversation.com/why-it-makes-good-business-sense-to-hire-people-with-disabilities-164476

A cégvezetők gyakran feltételezik, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása magas költségekkel jár, aggódnak, hogy ezek az alkalmazottak esetleg alacsonyabb színvonalon teljesítenek, vagy alacsonyabb termelékenységgel dolgoznak, esetleg költséges akadálymentesítéssel jár a foglalkoztatásuk, sűrűbben hiányoznak és mondanak fel.
 

A kérdés, hogy jogosan aggódnak emiatt a cégvezetők?
 
Egy kanadai kutatás szerint, amelynek eredményeit 2021. augusztusában tette közzé Catherine E. Connelly és Sandra L. Fisher a The Conversation weboldalán, a fogyatékossággal élő emberek alkalmazása nem csak a helyes döntés, hanem egyben okos üzleti stratégia is.
 
A cikk szerint azt, hogy valójában mennyire okos döntés fogyatékos személyeket alkalmazni egy szervezet költség-hasznosság elemzés vizsgálata mutatja meg igazán. A cikkben bemutatnak egy olyan módszert, amellyel a vezetők értékelhetik az MMK alkalmazottak foglalkoztatásának nettó költségeit és előnyeit.  Amikor módszerüket egy vállalatnál tesztelték, azt találták, hogy az egészségkárosodással élő emberek alkalmazásával ténylegesen pénzt takarítottak meg.
 
Ugyanis ez a vizsgálat figyelembe veszi a foglalkoztatáshoz fűződő olyan tényezőket is, mint a munkabér, a béren kívüli juttatások, a képzések, de nem hagyja figyelmen kívül a munkahelyi hiányzás és a fluktuáció faktorait sem. Fontos, hogy az előbbiek könnyedén táblázatba foglalhatóak, viszont az utóbbiak csak iparági becsléseken alapulnak.
Például a foglalkoztatási költségeket vizsgálva egy felmondás a távozó kolléga éves bérének akár a két és félszerese is lehet, attól függően, hogy mennyi időbe telik az új kolléga megtalálása, valamint mennyi ideig tart a betanulás folyamata.
 
Egy kórházi büféket és egyetemi étkezdéket üzemeltető élelmezési szolgáltató vállalat megengedte a szerzőknek, hogy elemezzék belső adataikat egy 46 alkalmazottat foglalkoztató részlegre vonatkozóan. Elemzésük szerint ez az egység abban az évben 108 ezer dollár (kb. 35 Millió Ft) hozzáadott értéket ért el a fogyatékossággal élő alkalmazottak felvételével. A fogyatékossággal élő alkalmazottak ennél a vállalatnál valamivel magasabb szinten teljesítettek, mint fogyatékossággal nem rendelkező társaik. A nem fogyatékossággal élő alkalmazottaknak csak 56 százaléka nyújtott átlagos vagy átlagon felüli teljesítményt, de a fogyatékossággal élő alkalmazottak mindegyike megfelelt ennek a mércének.
 
Vizsgálataik során rámutattak arra is, hogy az egészségkárosodással élő és fogyatékos emberek munkájával nagyobb mértékben elégedettek a munkaadók, mint az ép kollégák munkájával. Emellett kiemelték, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók a vizsgált időszakban átlagosan 3 napot hiányoztak, szemben az egészséges munkatársaik esetében tapasztalt 6,5 napos hiányzással. További pozitívum, amelyet a vizsgálat során tapasztaltak, hogy az ép munkavállalók körében jóval magasabb a fluktuáció mértéke, mint a fogyatékosággal élő emberek esetében, mert a vizsgált időszakban egyetlen fogyatékossággal élő munkavállaló sem hagyta el a vállalatot, ezzel szemben az ép alkalmazottak 18 százaléka mondott fel.
 
Számos vezető mondott példát olyan fogyatékossággal élő alkalmazottakra, akik lojális és elkötelezett munkavállalók voltak, amint lehetőséget kaptak és befogadták őket a vállalatnál. Az egyik étteremlánc vezetője különösen azért kezdett több fogyatékosággal élő munkavállalót felvenni, mert észrevette, hogy nagy valószínűséggel nem mondanak fel.
 
 
A cikkben azt a tévhitet is igyekeznek cáfolni a szerzők, hogy az MMK munkavállalók alkalmazása magas költségekkel jár. Példaként mutatják be annak a séfnek az esetét, aki teljesen elvesztette a hallását, ezáltal az étterem személyzetének írásban kell kommunikálnia vele (egyéb más akadálymentes megoldás hiányában), amely minimális extra költséget rótt csak a cégre (éves szinten nagyságrendileg 1.500 Ft-ot). Az egészségkárosodott személyek foglalkoztatása kapcsán a legtöbb esetben inkább szervezési nehézségekbe ütköztek a cégek, mintsem az anyagi ráfordítások okozta akadályokba, de azok leküzdése a szervezési rugalmasságon kívül, mint például a munkakör módosítások vagy a rugalmas munkaidő bevezetése, egyéb terhet nem jelentett.
 
Összességében elmondható, hogy sok munkáltató még ma is csak a társadalmi felelősségvállalást látja az egészségkárosodással élő emberek alkalmazásában, de a pénzügyi és üzleti előnyöket nem. Pedig a jóval alacsonyabb szintű fluktuációból fakadóan kevesebbszer kell új kollégát keresni, azaz nincs kieső idő, nincs betanulási idő, valamint összességében kevesebb a munkahelyi távollét, és még csak extra költséget sem jelent a foglalkoztatásuk.
 
A vállalatok a belső munkavállalói adatokat felhasználhatják egy olyan terv kidolgozásához, amely támogatja a méltányossági, sokszínűségi és befogadási erőfeszítéseket, amikor a fogyatékosággal élőkről van szó. Az MMK álláskeresők a munkaerő - nagyrészt -  kihasználatlan szektorát jelentik, a munkanélküliségi ráta ezen munkavállalók körében általában körülbelül kétszerese a nem fogyatékossággal élő munkavállalóknak, hasonló életkor és képzettségi szint mellett.
 
Azoknak a vezetőknek, akik lojális, jól teljesítő alkalmazottakat keresnek, érdemes megfontolnia a fogyatékosággal és egészségkárosodással élők felvételét. Ez az okos üzleti stratégia.
 
Tehát itt az ideje észrevenni és egyben kihasználni a fogyatékosággal élő személyek foglalkoztatásában rejlő előnyöket és lehetőségeket! A teljes cikk a Forrásban elhelyezett linken olvasható el.

A képen fogyatékosággal élő személyek asztalnál dolgoznak
Vissza