#foglalkozási rehabilitáció #rehabilitációs hatóság #munkaerőpiac #esélyegyenlőség #tanulmány

"Rokkantság és Foglalkozási Rehabilitáció" címmel jelent meg a Kundráth Jolán Ilona – Tárnok Andrea szerzőpáros által írt szakmai cikk, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig jutottunk az elmúlt 10 év alatt a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásában, és hova szeretnénk eljutni a következő 10 évben.  Írásuk egy kétrészes cikk sorozat záró írása, az első rész "A rokkantsági ellátórendszer átalakítása és az elmúlt 10 év tapasztalata a foglalkozási rehabilitáció tükrében" címmel az alábbi linken olvasható.

Az írás végszava egyfajta állásfoglalást jelent a foglalkozási rehabilitáció jövőjével kapcsolatban:

"Hisszük, hogy a magyar társadalom legnagyobb munkaerő tartalékát jelenleg a megváltozott munkaképességű személyek jelentik. Az elmúlt tíz évben a magyar kormány stratégiai feladatának tekintette, hogy az ellátó rendszer átalakításával a korábban társadalmi passzivitásra kényszerített réteg számára utat nyisson a munka világába való visszatérésre. Bemutattuk, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátó rendszere önálló sajátos eszközrendszerrel (komplex minősítés, mentori rendszer, akkreditált munkáltatók stb.) rendelkező ágazattá vált. Az ágazat tömegesen újraminősítette az embereket, hogy megtalálja azokat, akik a munkavilágába visszavezethetők. Ennek során új eszközöket alakított ki, hogy a megváltozott munkaképességű emberek munkavállalását, munkavégzését támogatni tudta. A világ azonban mára megváltozott, melyre reagálni kell. A megváltozott helyzet (világjárvány, háború, gazdasági válság, digitalizáció felgyorsulása) új stratégiát igényel. Választ kell adni napjaink kihívásaira és meg kell ragadni az új lehetőségeket. Már nem az a kérdés, hogy vissza lehet-e, vissza tudjuk-e vezetni a megváltozott munkaképességű személyeket a munka világába, hanem az, hogy milyen hatékonyan tudjuk ezt megtenni. Képesek vagyunk-e a digitalizáció eszköztárával, valamint az akkreditált szolgáltató szervezetek fejlesztésével ezt a jelentős munkaerő tartalékot hatékonyan bevonni a magyar társadalom építésébe. Szükséges egy professzionális szolgáltatói hálózat létrehozása, ami a fejlesztés eredményeképpen biztosítja az egységes szakmai működést, figyelembe véve a területi sajátosságokat különbözőségeket. A siker kulcsát az átláthatóságban, az adminisztrációs terhek további csökkentésében, a digitalizáció fejlődésének kihasználásában látjuk."

A cikk teljes terjedelemben az alábbi PDF olvasóban, vagy az alábbi linkre kattintva letölthető vagy böngészőben is megtekinthető.

A foglalkozási rehabilitáció szempontjából releváns fenti íráson túlmenően a folyóiratban Gál Antal, Busi Zoltán, Jakab Klaudia és Tisztl Henrik A család- és gyermekjóléti szolgáltatások területen dolgozó, közfeladatot ellátó személyekkel szembeni ügyfélagresszió előfordulási gyakoriságáról állított össze kutatási jelentést.

Dr. Habil Tóth Tibor, valamint a folyóirat főszerkesztője, Farkas Péter Az Egyház társadalmi tanítása a legfrissebb enciklikák tükrében címmel készített közös tanulmányt.

Rostáné Riez Andrea PhD írásában a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folyó Szociális vezetőképzést mutatta be, Sidlovics Ferenc pedig Pillanatképek az elmúlt 25 év szakmai történéseiből a Gyermekvédelmi törvény születésnapja alkalmából címmel írt korreferátumot.

Végezetül Farkas Péter főszerkesztő könyvismertetőjében a Lakner Zoltán Lehel szerkesztett Árpád-házi Szent Erzsébet Nemzeti Szociálpolitikai Gyűjteményt ajánlja az olvasók figyelmébe.

Forrás:

Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet, Gondoskodás folyóirat