#kerekesszék #civil szervezet #elfogadás #motiváció #példamutatás

Kata története, új élete 2015-ben kezdődött egy vidámnak induló nyaraláson. Szafaritúrán vettek részt egyiptomi útjuk során, ahol baleset következtében lebénult. Az egészségügyben dolgozó nő azonnal tisztában volt azzal, hogy sorsa gyökeres fordulatot vesz. 

Egy ilyen élethelyzet megélése a gyászfolyamathoz hasonló. A sokk, a kontrolláltság, a tudatosulás, az érzések kavalkádja, elfogadás, feldolgozás, az élet újraszervezése.

Bár minden támogatást megkapott ahhoz, hogy a rehabilitáció után, korlátait figyelembe véve a lehető legteljesebb életet élje, a legnagyobb küzdelmet önmagával kellett és kell megvívnia.

Amikor szembesült azzal a ténnyel, hogy barátai nagy része eltűnt a mindennapjaiból, hogy nem pótolhatatlan sem a munkahelyén, sem az élet más területén, mélypontra került. Megkérdőjelezte, hogy van-e tovább értelme az életének.

Az újrakezdés csak lépésről lépésre ment Kata esetében is.

Az első lépcsőfok az alkotó tevékenység, a kerámiakészítés és az abban elért sikerélmény, azaz végső soron a munka volt.

A következő lépcső az elfogadás, ami talán a legnehezebb ebben a folyamatban. Szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez a helyzet nem változtatható meg, nem fordítható vissza. Elfogadni és elfogadtatni magát, mint fogyatékkal élő, de teljes értékű ember.

A következő állomás a sport, esetében a kerekesszékes tenisz, ami valós célokat és perspektívát nyújt Kata számára. Új, saját versenyszék, versenyszerű sport, sőt Magyarország egyetlen kerekesszékes teniszezőnőjeként a paralimpiai részvétel. Küzdőszellem, kihívás, újrakezdés. Nem túlzás azt állítani, hogy a munka és a sport életmentő volt számára.

Ma már ő segít másoknak civil szervezeteken keresztül. Egyetemre jár, és egy kerámiaműhely létrehozásán dolgozik, hogy sorstársainak könnyebb legyen az újrakezdés, a hasznos tevékenység megtalálása.

A kép és a szöveg forrása: Facebook