A Forbesban megjelent “3 munkahelyi módszer a neurodiverzitás befogadására” című cikk alapján készült írásunkban bemutatjuk, hogy kik azok a szuperérzékenyek és hogyan lehet a legjobban beilleszteni Őket egy produktív munkahelyi környezetbe.

Szuperérzékenyek azok a munkavállalók, akik rendkívül érzékenyek, de kiválóan teljesítenek. Empátiájuk, érzelmi intelligenciájuk, valamint kiváló észlelési képességük vitathatatlan versenyelőnyt jelent a jövő munkaerő-kínálatában. A Worls Economic Forum Future of Jobs jelentése szerint 2025-re azokra a készségekre lesz a legnagyobb kereslet, amelyek terén a szuperérzékenyek kiválóan teljesítenek – mint például a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, az önmenedzselés, az emberekkel való jó bánásmód, az együttműködés és a kommunikáció.

Neurodiverzitás – dolgunk van vele!

Az elmúlt években fejlődés történt a munkahelyi neurodiverzitás elfogadása illetve átértékelése felé. Az eltérő neurológiai állapotokra az emberek kezdenek úgy tekinteni, hogy azok nem kóros, pusztán természetes működésbeli eltérések. A neurodiverzitás jellemzően (és jogosan) az autisták és ADHD-s betegek befogadásának elősegítésére utal, de vonatkozik a szuperérzékenységre is, mivel ez a tulajdonság is neurológiai különbségekből adódik.

A szuperérzékenyek alkalmazásának üzleti haszna

Minden ötödik ember olyan speciális génkészletet örökölt, amely a központi idegrendszer erősen huzalozott állapotát eredményezi. Dr. Elaine Aron pszichológus, aki először fedezte fel a szuperérzékenységet, úgy magyarázza, hogy egy „veleszületett túlélési stratégiaként” fejlődött ki, amellyel a történelem előtti ember el tudta kerülni a veszélyeket. Megállni és megfigyelni – ez a stratégia segített ezeknek az egyéneknek bölcsebb döntéseket hozni azáltal, hogy felismerték a környezetükben észlelhető jeleket, azaz olyan dolgokat is észrevettek, amelyeket a kevésbé érzékeny emberek nem.

Jóllehet, a ma emberének már nem kell elkerülnie a vadon veszélyeit, a szuperérzékenység továbbra is felbecsülhetetlen tulajdonság: a menedzserek szerint a magasabb érzékenységű dolgozók a leginkább együttműködők. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy egyedi „bekötésüknek” köszönhetően az érzékeny emberek aktívabb mentális áramkörrel és több neurokémiai anyaggal rendelkeznek az agynak bizonyos területein, melyek a figyelemért, a cselekvés megtervezéséért, a döntéshozatalért és az empátiáért felelősek.

A szuperszenzitív emberek alaposabb agyi feldolgozó-képessége azt jelenti, hogy eleve több információt gyűjtenek, majd szintetizálják és sokkal összetettebb módon dolgozzák fel azokat. Különféle megközelítésekből dolgoznak ki megoldást, és folyamatosan keresik a lehetőséget a fejlesztésre. A szuperérzékeny dolgozók valószínűleg újszerű, ötletes javaslatokat tesznek, vagy kiemelik a hiányosságokat, mielőtt problémákká válnának - ezzel időt és pénzt takaríthat meg egy szervezet. Magától értetődő lelkiismeretességük azt jelenti, hogy munkájuk mindenkor alapos és professzionális.

A szuperérzékenyek ugyanakkor aktívabb tükörneuronokkal is rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy mélyebben átérzik és megértik az emberi viselkedés különböző árnyalatait – még képernyőn keresztül is. Vezetőként kimondott szavak nélkül is érzik, hogy milyen a dolgozók között uralkodó hangulat, és képesek visszahozni a munkakedvet akkor is, amikor a kiégés uralkodik el az embereken, vagy például könnyedén olvasnak a sorok között, és feltűnik nekik, ha egy ügyfél nem elégedett. A szuperérzékenyek megfontoltak, kezelni tudják a különböző nézőpontokat, és tapintatosan kommunikálnak akkor is, ha nyomás alatt állnak.

Hogyan hozzuk ki a legtöbbet szuperérzékeny kollégáinkból?

1. Alakítsuk át az interjú folyamatát!

A hagyományos interjúfolyamat elsősorban a szárazabb készségeket, például az adatelemzést, a szoftveres tudást vagy a vezetői készségeket értékeli. Bár sok szuperérzékeny dolgozó technikailag megfelel ezeknek, mégis előfordulhat, hogy elszalasztjuk a legjobb jelölteket, ha nem fordítunk hangsúlyt az agyi különbségek feltárására.

Tartalmazzon az interjú olyan kérdéseket, amelyek felmérik a jelölt érzékenységi szintjét. Például kérdezzünk rá a legutolsó munkakörükben meghozott fontos döntés mögötti gondolkodási folyamatra. Az arra utaló jelek, hogy a jelölt szünetet tartott a döntés és a cselekvés előtt, fejben különböző forgatókönyveket alkotott, illetve korábbi tapasztalataira reflektált, mind-mind arra utalnak, hogy egy szuperszenzitív illetővel van dolgunk.

Bontsuk fel a virtuális vagy személyes interjúkat egymást követő szakaszokra a túlstimuláció elkerülése érdekében. Senki sem akkor van a legjobb formájában, mikor kimerült vagy túlterhelt, ez pedig különösen igaz a szuperérzékenyekre, mivel idegrendszerük erősebben stimulálódik.

Ajánljunk fel gyakorlatias, otthon végezhető interjúfeladatokat! A rövid esettanulmányok, prezentációk vagy tesztfeladatok lehetőséget adnak a jelölt kreativitásának és kommunikációjának felmérésére. Hasznosak a szuperérzékenyek számára is, akik hajlamosak stresszessé válni nyomás alatt. Az szuperérzékenyek akkor boldogulnak a legjobban, ha lehetőségük van mindent szemrevételezni és elmélkedni, nem pedig akkor, ha azonnal kell válaszolniuk.

2. Alkossunk harmonikus munkakörnyezetet!

Genetikai okokból adódóan a szuperszenzitívekre erősebben hat a környezet. Még akkor is, ha ezek a munkatársak otthonról dolgoznak, a munkahely kultúrája túlmutat a fizikai falakon. Egy kiegyensúlyozott munkakörnyezet létrehozásához:

A munka és a magánélet közötti erős egyensúly modellezésére van szükség a munkaidő és a várható válaszidő egyértelmű meghatározásával. A szuperérzékenyek sokszor annyira elkötelezettek a munkájuk iránt, hogy túlhajszolják magukat, ezért a szabadidő kihasználására való buzdítás kulcsfontosságú.

Teremtsünk lehetőséget az információk alaposabb feldolgozására például tárgyalásmentes napok állandósításával és a munkahelyi üzenetküldő alkalmazáson belül a „Ne zavarjanak” funkció használatának engedélyezésével. Ezzel magasabb termelékenységet és munkaminőséget érhet el az egész csapat, de különösen a szuperérzékenyek. Az alacsonyabb szenzoros küszöb létrehozása tehát a szuperérzékenyek jobb munkavégzését eredményezi.

Mielőbb tegyünk lépéseket a mérgező dolgozók eltávolítására, akik zaklatják, lekicsinylik a többieket, vagy félelemkeltő vezetői módszereket alkalmaznak. Minél tovább maradnak ezek az emberek a szervezetnél, annál gyorsabban veszítjük el a legtehetségesebb szuperérzékeny kollégát.

3. Hozzuk be az önismeretet és egymás megismerését szervezetünk munkastílusába!

Az érzelmileg szorosabb kapcsolattartás a szuperérzékenyeket nagyon öntudatossá teszi – az öntudatos dolgozók pedig hatékonyabbak. Kölcsönözzön a szuperérzékenyek világhoz való hozzáállásából, és tegye sikeresebbé szervezetét azáltal, hogy integrálja az önismeretet a mindennapi munkavégzésbe. Lássuk, hogyan:

A dolgozók készítsenek egy saját magukról szóló „felhasználói kézikönyvet”, egy olyan dokumentumot, amely a legjobb munkakörülményeiket tartalmazza; hogyan szeretnek kommunikálni, visszajelzést kapni és döntéseket hozni; hogyan tudnak a legjobban tanulni; és azokat a dolgokat is, amelyek kihívást jelentenek. Ez segít a neurodiverz munkacsoportoknak megérteni egymás munkastílusát, ezáltal harmonikusabban tudnak együtt dolgozni.

Avassuk be a szuperérzékenyeket abba, hogy min dolgoznak a többiek! Ők általában könnyedén összehangolják a különböző projekteket a kommunikáció, az empátia, a komplex gondolkodás, a vezetői tehetség és a természetes problémamegoldási képességükkel.

A vezetők, menedzserek kapjanak képzést a normális személyiségbeli különbségekről! A szuperérzékenyek elfogadásának és megbecsülésének felülről kell szerveződnie.

További információk:
https://www.szupererzekenyek.hu/

Ingyenesen elérhető teszt a szuperérzékenységről:
https://www.szupererzekenyek.hu/informaciok/mennyire-vagy-erzekeny/