Így gondolkodik és érez egy autizmussal érintett ember

Így gondolkodik és érez egy autizmussal érintett ember


Összefoglaló

Autisticblackgirl, bemutatkozása alapján csak Nadia digitális tartalomkészítőként dolgozik, szakmáját tekintve pedig szoftvermérnök. Instagram oldalán az autizmussal kapcsolatos gondolatait illetve autizmussal diagnosztizált személyként a belső monológját osztja meg a világgal, saját készítésű digitális grafikáin keresztül. Oldala nagyon népszerű, több mint 21 ezer követője van. Tabudöntögető posztjain keresztül bárki beleláthat abba, hogy hogyan érez és gondolkodik egy autizmus spektrumzavarral élő ember.

2022. június 03.

 

 

Az autizmussal élő emberek az eltérő idegrendszeri fejlődés eredményeképpen másképp érzékelik a világot, mint a többiek. Gyakran nehézségeik adódnak a mindennapi életben; egy részük tanulási gondokkal szembesül, mások mentálhigiénés problémákkal küzdenek.

Autistblackgirl, azaz Nadia beszámolóin keresztül megtudhatjuk, hogy milyen élmény felnőttként megkapni az autizmusról szóló diagnózist, hogyan érzi magát társaságban, vagy milyen nehézségei adódnak egy-egy döntés meghozatalakor. Pozitívumokat is kiemel saját mentális működéséről, például hogy kiválóan tudja kamatoztatni képességeit a munkában, vagy hogy könnyebben megérti mások érzéseit.

Megkapni a diagnózist

A 20-as éveim végén diagnosztizálták, ami elsöprő élmény volt. Egy hosszú kiégés után született meg a megállapítás. Addigra már alig tartottam össze az életemet, de szinte biztos voltam benne, hogy a küzdelmeim mind azért voltak, mert nem diagnosztizált autista vagyok. Amikor megkaptam a diagnózist, nem töltött el azonnal örömmel, nem oldotta meg minden problémámat, hanem elvesztem, és nem tudtam, hogyan kell eligazodni a világban ezzel az új „identitással”.
Érzéseim a későn diagnosztizált autista mivoltom kapcsán:

"Végre úgy érzem, megértenek. Elsöprő élmény. Nem tudom, mit jelent ez az egész, mégis úgy érzem, az egész életem értelmet nyert. Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki elfogadja a diagnózisomat. Azóta intenzíven elmélkedem a gyermekkorom bizonyos periódusairól. Csodálkozom, hogy a tanáraim, szüleim miért nem vették észre korábban, hogy autista vagyok. Mintha egy mázsás súly került volna le a vállamról. Ráébredtem, hogy egész életemben „maszkot viseltem”, és fogalmam sincs, ki vagyok.

Megkönnyebbültem. Úgy érzem, az érzéseim helyesek és elfogadásra találnak."

 

Döntéshozatal

Néha nagyon nehezen hozok döntéseket, különösen akkor, ha a döntés jelentős változást idéz elő az életemben. Gyakran összeomlok, és mindent megteszek, hogy ne kelljen részt vennem a döntéshozatali folyamatban. Íme néhány gondolat, ami ilyenkor megfordul a fejemben:

"Nem tudok gondolkodni. El akarok bújni az egész elől. Tudna valaki más dönteni helyettem? Félek. Túl sok választási lehetőség van! Segítségre van szükségem! Kényelmetlenül érzem magam. NEM TUDOM MEGTENNI! OK, meghoztam a döntést. De mi van, ha ez megtörténik? Nem bírom. Igen…Nem? Ok, igen. Egyértelműen igen, igaz? Nem. Nem megy! Kimerültem."

Szocializáció

A társasági élet számomra vegyes élmény, gyakran elég ijesztő, és mentális felkészülést igényel, mielőtt elhagyhatom a komfortzónám. Amikor közösségi tevékenységekben veszek részt, ezek a gondolatok futnak át az agyamon:

"Ugyanazt kellene csinálnom, mint ők, vagy csináljam a magam módján?  Ez kimerítő. Nem értem, mi zajlik. Túlzásba vittem? Talán nem…igaz? Mi ez a zaj? Miért ilyen hangos? Ez egy vicc volt? Nem értettem,de úgy teszek,mintha nevetnék. Ennek szórakoztatónak kéne lennie? Ó, szóval ölelkezünk…szuper. Soha többé nem fogok ilyet csinálni. Csak csináld úgy, ahogy gyakoroltad. Ez nem igazán úgy ment, mint gyakorlás közben.. Ha még egyszer valaki megkérdezi, hogy jól vagyok-e, amikor nyilvánvalóan igen…"

Kiégés

Az elmúlt hetekben nagyon sok érdekes dolgon dolgoztam, és jól ment, de kezdtem rájönni, hogy ez a mentális egészségem rovására megy. A kiégés szélén állok. Ilyenkor így érzem magam:

"Elfelejtek enni és inni. Nehezen fejezem be a mondatokat. Tudom, hogy túlvállalom magam, de úgy érzem, ha abbahagyom, akkor mindenkit cserben hagyok. Állandó fáradtság. Nem vagyok hatékony a munkahelyemen. Dühös vagyok. A társasági életből elkezdem magam kivonni. Nehezen emlékszem dolgokra. Fokozott stimuláltság. Állandó szorongás. Túlterheltség érzése. Üresség érzése. Nem tudok aludni. Csökkent koncentráció. Mérges vagyok."

Amiért szeretem az autizmusomat

Az autizmusnak, mint minden másnak, megvannak a maga hullámvölgyei, és ha még nem mondtam volna, akkor most elmondom: büszke vagyok arra, hogy autista vagyok. Íme néhány ok, amiért szeretek én lenni...

Hiperfókuszáltság: ha mélyen érdeklődöm valami iránt, akkor teljesen megfeledkezem a külvilágról. Az idő nem létezik, csak a feladatom és én. Hiszem, hogy emiatt vagyok nagyon jó a szakmámban. Hátránya, hogy ilyenkor elfelejtek enni és inni, megfeledkezem minden másról, elszalasztom a többi határidőt, mert nem tudom tartani az időbeosztásomat.

Az elmém egy játszótér, amely folyamatosan dolgozik. A kreatív gondolkodási metódusom segít komplex problémákat megoldani. Gyerekként azt mondták rólam, brutálisan őszinte voltam, sokszor kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a családomat. Most azonban úgy gondolom, az őszinteségemen keresztül az emberek mindig tudni fogják, hányadán állunk, és így én is könnyebben meg tudok bízni a körülöttem lévőkben. Könnyedén elfogadom a különbözőségeket. Belelátok az emberekbe, mélyebben megértem őket és az érzéseiket.


A szöveg és a profilkép forrása:
https://www.instagram.com/autisticblackgirl/
 

Két kézlenyomat, alatta az autizmus felirat.