A bútorasztalos bútoripari vállalkozásokban bútorokat készít, javít és újít fel. Feladatai többek között a fa alapanyag előkészítése és válogatása, a műhelyrajz alapján lapalkatrészek kialakítása (vágása, gyalulása). Bútorlapok csapjainak, összeillesztési felületeinek kidolgozása, sík és görbe felületek furnérozása, felületek csiszolása, pácolása, festése, fényezése. Bútorok összeállítása, fa-, csont- és gyöngyház díszítőelemek berakása és beépítése, valamint stílus- és anyagismeret alapján régi bútorok felújítása, javítása.

Általános asztalos, asztalosipari felületkezelő, beépített bútor helyszíni szerelője, beépített-bútorkészítő, bútorfelület-kezelő, bútorfényező, bútorfestő, bútorgyártó, bútorjavító, bútorműves és intarziakészítő, bútorpácoló, bútorrestaurátor, díszlet-asztalos, egyedibútor-készítő, intarziakészítő és -berakó, kárpitozott bútor gyártó, lakkozó (fa), mintakészítő asztalos, műbútorasztalos és restaurátor, TMK asztalos

A bútorasztalos munkájában a szem-kéz koordináció, a figyelemkoncentráció, a jó fizikum és a kézügyesség meghatározó. Lényeges a modellalkotás, az esztétikai érzék, a képi információk feldolgozásának képessége és a környezettudatosság.

Álló, kényszertesthelyzetben, épületen belül műhelyben, néha szabadban, védőeszközök alkalmazásával végzett nehéz fizikai munka.

Jelentős a baleseti egészségkárosodás (esés, sérülés, közlekedés) kockázata. Kedvezőtlen klimatikus hatások, hőmérsékleti diszkomfort, UV sugárzás, zaj, egésztest és kéz-kar vibráció egészségkárosító hatásai. Fapor belélegzése okozta légzőszervi károsodás (a keményfa por IARC 1 kategóriájú, biztosan rákkeltő, orr-garat, melléküregek, tüdőrák előfordulása emelkedik, határérték 5 mg/m3). A tevékenység során fizikai, kémiai (lakkok, festékek, fa-konzerváló anyagok), biológiai kóroki tényezőkkel történő expozíció fokozhatja egyes daganatok, légúti, immun, idegrendszeri, gyomor-bélrendszeri és bőrbetegségek kialakulásának kockázatát. Kézi tehermozgatás esetén fokozódik a váz- és izomrendszer betegségeinek kockázata. Típusos foglalkozási betegség a kéz-kar vibrációs megbetegedés. A famegmunkáló tevékenységet és a bútorgyártást az IARC 1 bizonyosan rákkeltő csoportba sorolja.

Fapor expozíció, fizikai, kémiai, biológiai kóroki tényezőkkel történő expozíció lehetősége. Ergonómiai, pszichés, pszichoszociális kóroki tényezők és pszichés megterhelés hatása.

Kizáróak olyan betegségek és/vagy állapotok, melyekben a jó látás, jó egyensúlyérzés vagy a tartós kényszertesthelyzetben végzett munka akadályozott, melyeknél fokozott balesetveszélyben vagy poros, füstös, gőzös, gázos munkahelyen nem dolgozhat a munkavállaló.

Kizáró tényezők: 

• Jó látást igénylő munka végzésére nem alkalmas
• Jó egyensúlyérzést igénylő munka végzésére nem alkalmas
• Tartós kényszertesthelyzettel (görnyedés, térdelés, guggolás, előrehajlott vagy egyéb) járó munkát nem végezhet
• Poros, füstös, gőzös, gázos munkahelyen munkát nem végezhet
• Fokozottan balesetveszélyes munkát nem végezhet

Korlátozóak olyan betegségek és/vagy állapotok, melyek ép hallást, tartós állómunka végzését nehezítik, melyekben zajos munkahelyen vagy vegyi anyagokkal vagy fokozott figyelmet igénylő vagy gyakori hajolást, gyaloglást, tárgyak emelését igénylő munka nem végezhető.

Korlátozó tényezők: 

• Ép hallást igénylő munka végzésére nem alkalmas
• Kézi anyagmozgatással járó munkavégzésre nem alkalmas
• Sok gyaloglást és/vagy járkálás igénylő munkát nem végezhet
• Fokozott figyelmet igénylő munkát nem végezhet
• Zajos munkahelyen munkát nem végezhet
• Vegyi anyagokkal munkát nem végezhet

Jelentősen befolyásolják a szellemi, fizikai teljesítőképességet, az érzékszervek működését és a kommunikációt érintő állapotok.

A munkáltató kötelessége a műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel kiküszöbölni a kézi tehermozgatást vagy az ezzel járó kockázatot minimálisra csökkenteni, a munkavégzés helyét úgy alakítani, hogy a kézi anyagmozgatás feltételei a legbiztonságosabbak és egészségre ártalmatlanok legyenek (felméri a munka jellegének megfelelő egészségügyi és biztonsági követelményeket, a teher jellemzőit, ezáltal a lehető legkisebbre csökkenti a munkavállalókat fenyegető hátsérülés kockázatát). Szükséges az egyéni kockázati tényezők figyelembevétele, a munkavállaló tájékoztatása (teher súlya, súlypontja), oktatása, konzultáció biztosítása.

Általános megelőzési stratégia, egészséges életmód tartása (dohányzás kerülése, testtömeg, haskörfogat, BMI optimális szinten tartása, rendszeres fizikai aktivitás, egészséges táplálkozás, stressz kezelés) javasolt egészségfejlesztés, szív- és érrendszeri, daganatos megbetegedések megelőzése céljából. Ezen betegségek korai felismerését célzó szűrő¬vizsgálatok ajánlottak. Hallásvizsgálat, mellkasröntgen, EKG, laboratóriumi vizsgálatok ajánlottak.

Védőoltások: kullancs által okozott agyvelőgyulladás, tetanusz, szezonális influenza, bakteriális tüdőgyulladás ellen javasolható.

Megelőzés: kollektív védelem balesetek, fizikai, kémiai, ergonómiai kockázatok ellen (helyiségek, gépek, eszközök tervezése).

Védőeszközök: munkaruha, védőkesztyű, a szem, az arc és a fej védelme, védőlábbeli, légzésvédelem, zajvédelem szükségesek.

Hallássérült munkavállalók és egyes munkafolyamatokban (bútorfelület-kezelő, bútorfényező, bútorfestő) értelmi fogyatékosok is alkalmazhatók. A meglévő funkciók és a munkakör közötti harmonikus illeszkedés során figyelembe kell venni azokat az eltéréseket, amely a munka jellegéből adódnak. A foglalkozás sokrétűségéből adódóan a betanításra több időt kell fordítani az átlagosnál.

A fizikai akadálymentesítés a vonatkozó eljárások szerint történhet. A hallássérült munkavállalók esetében szükségszerű a jó szájról olvasási képesség, a vizuális szemléltetés, a jelnyelv egyes elemeinek ismerete, képek, kép-, hang- és írásalapú, vezeték nélküli kommunikációs eszközök, rendszerek alkalmazása. Az értelmi fogyatékosok számára a figyelemfelhívó szöveges feliratoknak jól értelmezhetőknek kell lenniük. Esetenként egészségmegőrző jelleggel háttámaszos exoskeleton használata szükséges lehet: ez a mesterséges külső váz segíti a hát megfelelő tartását, csökkenti a gerincre és hátizmokra eső terhelést hajolgatás közben.