Az Iparkamara felmérése alapján a 10 főnél nagyobb vállalatok több MMK személynek adhatnának munkát

Az Iparkamara felmérése alapján a 10 főnél nagyobb vállalatok több MMK személynek adhatnának munkát


Összefoglaló

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) elemzésében a hazai vállalkozások megváltozott munkaképességű személyek nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatásával kapcsolatos tapasztalatait vizsgálta. Az elemzésben szereplő adatok a GVI 2021. októberi féléves konjunktúrafelvételéből származnak, mely során 1017 hazai, legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozás válaszolt kérdéseikre.

2022. February 21. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI)

 

 

Az MKIK GVI több, mint 1000 munkaadó részvételével zajló felméréséből levonható következtetések alapján a - 10 fő feletti alkalmazotti létszámmal bíró - vállalkozások foglalkoztatási hozzáadott értéke alacsony a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásában, ugyanakkor ez a munkaerő-piaci szegmens fontos terepet jelenthet a jövőben a a fogyatékos és egészségkárosodással élő személyek foglalkoztatásának további bővítése során. Jelenleg körülbelül 160 ezer megváltozott munkaképességű személy dolgozik hazánkban, amelyből a felmérés eredményei alapján mindössze 16 000 fő állhat a 10 fő feletti, nem rehabilitációs profillal rendelkező vállalkozások alkalmazásában.

Az elemzés megállapítja, hogy a vállalkozások 33%-a foglalkoztat legalább egy fő megváltozott munkaképességű munkavállalót, legnagyobb arányban az 50–249 fős (62%) és a több mint 250 fős (80%) nagyvállalatok, a gazdasági ágazatokat tekintve pedig elsősorban a feldolgozóipari cégek (49%). Az, hogy adott vállalati kategóriában milyen gyakran fordul elő legalább egy fő rehabilitációs foglalkoztatása (vállalati szint), önmagában nem nyújt információt arról, hogy összességében mekkora létszámban, milyen arányban foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű munkavállalókat a cégek (munkavállalói szint), azaz mennyire tekinthető rendszerszintűnek a rehabilitációs foglalkoztatás.

A felmérés meglepő állítása, hogy a foglalkoztatottak mindösszesen 0,8%-a megváltozott munkaképességű a felmérésben részt vevő vállalatok körében, amely jelentősen alacsonyabb arányszám, mint amekkora a megváltozott munkaképességűek számából és a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piacának összetételéből logikailag következne. Ez alapján Magyarországon 2021-ben, a KSH 2020-as, ugyanezen vizsgálati körbe tartozó szervezetek (10 főnél többet foglalkoztató vállalkozások) foglalkoztatottságra vonatkozó adatait (1 946 324 fő) alapul véve mindössze 15 570 fő MMK személy kerülne foglalkoztatásra a 10 fő feletti, elsődleges munkaerő-piacon működő munkaadók által. Ennek következtében, amenyiben a felmérés eredményei pontosak, Magyarországon ez a foglalkoztatói kör mindössze 10%-át adná a 160 000 foglalkoztatott MMK személy munkahelyeinek.*

Az MMK foglalkoztatásban szerepet vállaló alacsony vállalati arány (33%) és az MMK foglalkoztatottak összes munkavállalón belüli alacsony aránya (0,8%) ugyanakkor azt mutatja, hogy az MMK személyek foglalkoztatásának bővítésében kiemelt terepet jelenthet a jövőben a 10 főnél nagyobb válallatok és különösen a 250 fő feletti vállaltok szemléletformálása és bevonása a rehabilitációs foglalkoztatásba! 

 

Az elemzés összefoglalója alapján a rehabilitációs foglalkoztatásban rejlő munkaerő-piaci tartalékot jelzi, hogy – a KSH adatai szerint – 2020. II. negyedévében a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya 27,5% volt, míg a nem megváltozott munkaképességűeké 77%. Jól látható, hogy a 26–49 fős cégeknél a legmagasabb (2,7%), míg a 250 fő feletti nagyvállalatoknál a legalacsonyabb (0,7%) az arányuk a foglalkoztatott létszámon belül.

MMK munkavállalók vállalton belüli aránya létszámkategória és iparág szerint

A 250 fő feletti vállalkozások alacsony MMK foglalkoztatási arányának ugyanakkor véleményünk szerint az lehet az oka, hogy a legnagyobb létszámot foglalkoztató vállalatok azok, akik a legnehezebben képesek áthidalni, vagy meghaladni a tapasztalatok alapján:

  • a 3 műszakból és a teljes, 8 órás munkaidőből, 
  • a gyártási jellegű, ipari munkakörülményekből, vagy éppen a magas felvételi elvárásokat megfogalmazó szellemi munkakörökből,
  • a magas minőségi és mennyiségi elvárásokból álló, alternatív kimeneteket nem favorizáló teljesítmény menedzsment módszerekből, 
  • az egészségi állapotnak megfelelő egyéni munkakörülményeket jelentő munkaköri módosításokat kevésbé engedő, és
  • a rugalmatlanabb, megfelelő embert a megfelelő helyre foglalkozási rehabilitációs elv érvényesülését támogató gyakorlatok hiányából álló,

összességében az MMK személyek eredményes munkavállalásához kevésbé optimális, tisztán piaci alapú foglalkoztatási feltételrendszert.

Ez utóbbit az is magyarázhatja, hogy a nagy létszámot foglalkoztató munkaadók gazdasági eredményességük mellett jóval kevésbé érzékenyek a befizetendő rehabilitációs hozzájárulás összegére, azaz a magasabb bevételek mellett jóval alacsonyabb a befizetendő rehabilitációs hozzájárulási adó súlya egy nagyvállalat számára, így könnyebben dönthetnek az MMK foglalkoztatás helyett az adófizetés mellett. 

 

Az elemzés alapján a gazdasági ágazatokat tekintve a kereskedelemben (1,7%) és a feldolgozóiparban (1,4%) a legmagasabb, az egyéb szolgáltatások területén pedig a legalacsonyabb (0,4%) a megváltozott munkaképességű munkavállalók összesített foglalkoztatotti létszámhoz viszonyított aránya, ugyanakkor ez kevésbé feleltethető meg a KSH fent idézett adatainak. Tulajdonszerkezet alapján egyértelműen a külföldi (rész)tulajdonban lévő cégek azok, akik nagyobb arányban foglalkoztatják őket (1,4%, szemben a 0,5%-kal). Azok a cégek, melyek alkalmaznak legalább egy fő megváltozott munkaképességű munkavállalót, leginkább a társadalmi felelősségvállalást (67%) és a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentességet (54%) nevezték meg fontos motivációs tényezőnek a rehabilitációs foglalkoztatással kapcsolatban – előbbi a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatoknál (71%), míg utóbbi a 26–49 fős vállalkozásoknál (64%) a leghangsúlyosabb tényező.

A foglalkoztatás további bővítése vonatkozásában az elemzés kiemeli, hogy a jelenleg még egyetlen megváltozott munkaképességű munkavállalót sem foglalkoztató válaszadó cégek 44%-a vélekedik úgy, hogy a jövőben élne a rehabilitációs foglalkoztatás lehetőségével. Ezt azonban jelentősen hátráltathatja, hogy mindösszesen ezen cégek 4%-a rendelkezik megváltozott munkaképességű munkavállalók kiválasztására és foglalkoztatására kialakított belső eljárásrenddel.  A felmérés alapján az összes válaszadó több mint fele szerint a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása után járó adókedvezmény emelése (55%), valamint a mentorálásra és a megfelelő munkakörülményekre nyújtott bér- és költségtámogatás (51%) segítené elő leginkább azt, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben vegyen részt a rehabilitációs foglalkoztatásban.

Fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a "Mennyire segítenék elő az alábbi intézkedések azt, hogy az Ön cége a jelenleginél több megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazzon?" kérdésre a "nyilvántartók és munkáltatók hatékonyabb összekapcsolása" választ adó (az elősegítené (4) és a nagy mértékben elősegítené (5) választ megjelölő) munkaadók aránya 42%.

Azaz az MKIK GVI felmérés alapján 5-ből 2 vállalkozásnak az a véleménye, hogy a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása további bővítésének szükséges előfeltételét jelentik a különböző, az MMK személyek és munkaadók kapcsolatteremtését segítő szolgáltatások és eszközök, mint a Rehabilitációs Hatóság, a tanácsadó hálózatot működtető EFOP-1.1.1-15 kiemelt projekt, az akkreditált szolgáltató szervezetek, vagy az Érték Vagy! Portál.

 

Kapcsolódó dokumentumok

 

Forrás:

https://gvi.hu/kutatas/664/megvaltozott-munkakepessegu-szemelyek-nyilt-munkaeropiaci-foglalkoztatasi-helyzete-magyarorszagon

 

 

 

* Az MKIK GVI tanulmánya alapján a válaszoló vállalatok mintája vállalati fókuszú kérdés esetén a vállalatméret és a gazdasági ágak szerint a regisztrált vállalkozások számára vonatkozóan, munkavállalói fókuszú kérdés esetében pedig az alkalmazottak számára vonatkozóan reprezentatív. Ugyanakkor mivel a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatást vizsgálták, a mintából a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak aránya alapján kiszűrték azokat a vállalkozásokat, melyeknek a rehabilitációs foglalkoztatás a profilja (azaz 50%-nál magasabb a rehabilitációs foglalkoztatási arány). Ugyanakkor fontos, hogy a felmérés nem feltétlenül reprezentatív pl. területi megoszlás, gazdasági ágazat, vagy a vállalkozási forma szempontjai szerint, amely miatt több elemzésben foglalt következtetés is csak ennek a jellemzőnek az ismeretében értelmezhető.

A felmérés fontos, de meglepő következtetése, hogy a  foglalkoztatottak mindösszesen 0,8%-a megváltozott munkaképességű a 10 fő feletti cégek esetében, amely a fentiekben bemutatott KSH adatokon alapuló számítási metodika alapján 16 000 fő MMK munkavállalót jelent.  Magyarországon 33 000 MMK személy dolgozik az akkreditált munkaadóknak nyújtható rehabilitációs bértámogatás eredményeként a védett foglalkoztatóknál, míg a fejlesztő foglalkoztatóknál körülbelül 6 000 fő áll foglalkoztatásban. Ezen túlmenően pár ezer fő lehet az, aki MMK személyként áll közfoglalkoztatásban, azaz a másodlagos munkaerő-piacon dolgozó MMK személyek száma nem haladja meg az 50 000 főt. Azaz az elemzés következtetései alapján az elsődleges munkaerő-piacon dolgozó 110 000 főből mindössze 16 000 MMK munkavállaló dolgozik a 10 főt meghaladó vállalkozások körében, míg 90 000 MMK munkavállaló a 10 főnél alacsonyabb létszámot foglalkoztató vállalkozásoknál, illetve a különböző, közszférába tartozó intézményi körben kerülhet foglalkoztatásra.

A kutatás alapján készült infógrafikák
Vissza