Hallássérült személyek foglalkoztatásának sajátosságai
Hallássérült személyek foglalkoztatásának sajátosságai
Kit tekintünk hallássérült személynek és kit siketvak személynek, mi a különbség közöttük?
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló jogszabály alapján a
- „Hallássérült személy: olyan siket vagy nagyothalló személy, aki kommunikációja során a magyar jelnyelvet vagy valamely speciális kommunikációs rendszert használja, illetve
- Siketvak személy: olyan egyidejűleg hallás- és látássérült személy, aki kommunikációja során speciális kommunikációs rendszert használ.”
Az előbb említett két csoport sérüléseinek különböző fokozatai vannak, ugyanakkor a továbbiakban a hallássérült személy kerül említésre, mint gyűjtőfogalom.
Hallásfogyatékossággal élő személynek tekintjük, aki közepes vagy súlyos hallássérüléssel él, mely lehet egy- és kétoldali egyaránt. Hallássérülés esetén a hallásküszöb megemelkedik, a személy csak a valamilyen mértékben erősebb hangokat hallja meg, vagy meg sem hallja azokat. Minél jobban eltér a hallásküszöb görbéje a 0 dB-től, annál súlyosabb a hallássérülés. Hallássérülés esetén a különböző frekvenciájú hangok meghallása különböző mértékben károsodhat. Ha a hallássérülés a beszédhangok területét is érinti a hangerő és/vagy a frekvenciák szempontjából, nehezítetté válik a beszéd meghallása és megtanulása.
A vezetéses hallássérülés mértéke általában nem haladja meg a 60 dB-t, az érintett személy csak halkabban, de nem torzítva hallja a beszédet, a legtöbb esetben orvosilag kezelhető, szükség esetén hallókészülékkel jól korrigálható.
A hangerő csökkent érzékelése szempontjából a következő kategóriák állíthatók fel a főbb beszédfrekvenciákon mért átlagos hallásveszteséget alapul véve:
- enyhe nagyothallás: 25–40 dB hallásveszteség;
- közepes nagyothallás: 40–60 dB hallásveszteség;
- súlyos nagyothallás: 60–90 dB hallásveszteség;
- átmeneti sáv a súlyos nagyothallás és a siketség között: 90–110 dB hallásveszteség;
- siketség: 110 dB felett.
Bővebben a hallássérültekről:
- Hallássérült jelentkező esetén meghatározó információ a hallásállapot. A hallássérültek egy gyűjtőfogalom. A hallássérült személyek hallásállapotuk alapján siketek vagy nagyothallók lehetnek.
- A siket személyek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal. Általában nem viselnek hallókészüléket sem, mivel állapotuk hallókészülékkel sem korrigálható. Többségük a jelnyelvet használja.
- A nagyothalló személyek hallásmaradvánnyal rendelkeznek, hallókészüléket használnak. A nagyothalló személy hallókészülék segítségével többé-kevésbé megérti a hangzó beszédet és ő maga is érthetően beszél, de az ő hangján és kiejtésén is érzékelhetők a kontroll hiányosságai.
- Amennyiben az önéletrajzban jelzi a megváltozott munkaképességű személy, hogy hallássérült és nem jelzi, hogy jelnyelvhasználó, akkor ez mindenképpen tisztázandó, illetve, hogy igényel-e jelnyelvi tolmácsot az állásinterjún vagy az egyéb személyközi kommunikáció során.
Miért jó egy hallássérült személyt foglalkoztatni?
A hallássérült személyek jobban koncentrálnak a munkájukra, különleges módon közelítik meg a problémákat, másképp látnak rá a feladatokra. Az ő gondolkozásuk kicsit eltérőbb az ép embertársaitól. Érdemes hagyni, hogy jól kihasználhassák ezt a különlegességüket. Koncentráljunk a pozitívumaikra. Nem feltétlenül tudnak kommunikálni telefonon, azonban elérhetők e-mailben. Gyorsan gépelnek, gyorsan reagálnak.