A BUDAPEST SZAKPOLITIKAI ELEMZŐ INTÉZET független szakértői műhely honlapján elérhető projektleírás alapján a Budapest Intézet a tavalyi évben pályázott a Fogyatékos Emberek Számára Szolgáltatást Nyújtó Szervezetek Európai Szövetsége által közzétett felhívásra. A nyertes, 2021. őszén megvalósuló projekt keretében azt vizsgálták, hogy tagállami és európai szinten:

• "Mitől válnak hatékonyabbá a fogyatékossággal élő inaktív emberek munkapiaci (re)integrációját támogató szakpolitikák?
• Milyen tényezők befolyásolják a fogyatékossággal élő inaktív emberek munkába állási hajlandóságát és lehetőségeit?
• Hogyan tehetők hatékonyabbá az ő munkaerőpiaci (re)integrációjukat elősegítő jelenlegi szakpolitikák Európában?"

A megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci helyzetének legújabb tendenciáit vizsgáló, az inaktívakra és a munkaerő-piaci integrációjukat akadályozó korlátokra fókuszáló kutatás teljeskörű eredménye egyelőre nem, de a vezetői összefoglaló már megismerhető. 

Ennek fontosabb ténymegállapításait és értékelését az alábbiakban összegeztük vázlatszerűen:

• A COVID és a közelmúltbeli gazdasági visszaesés fellendítette az új munkaformák és a távmunka alkalmazását, ami új lehetőségeket jelenthet a mobilitásukban korlátozott emberek számára.
• A fogyatékosság vagy tartós betegség miatt hétköznapi tevékenységekben akadályozott személyek aránya a munkaképes korú népességen belül nem változott jelentősen az elmúlt 2010-2019 között, míg a súlyos fogyatékossággal élő emberek aránya mintegy 5%-ról  mint 4%-ra csökkent 2019-re.
• Az egészségkárosodással élő emberek munkaerő-piaci részvétele 2010 és 2019 között szerény mértékben javult. A foglalkoztatási ráta enyhe növekedésével párhuzamosan a nem foglalkoztatottak és a munkát nem keresők aránya 43%-ról 38%-ra csökkent, és a munkát keresők aránya is enyhén csökkent.
• A teljes népesség és a fogyatékossággal élő emberek közötti foglalkoztatási szakadék továbbra is nagy.
• A munkába állást a keresleti és kínálati oldalt befolyásoló tényezők, valamint a munkaerő-kereslet és - kínálat összehangolását támogató szolgáltatások hiánya is akadályozhatja.
• Az egészségkárosodással élők munka-kínálatának növelésést akadályozó tényezők nehezen kezelhetőek (alacsony iskolai, munkaerőpiaci távollét és munkatapasztalat hiánya, munkanélküliségből fakadó pszichés problémák, egészségügyi, közszolgáltatási és internethez való hozzáférés nehézségei).
• A munkaadói oldalon továbbra is megtalálhatóak a sztereotípiák és termelékenységgel kapcsolatos prekoncepciók, akadálymentesítés vélt vagy valós költsége, illetve az információhiány, és a toborzási rendszerekbe épített közvetett diszkrimináció is.

Javaslati oldalról az alábbi ajánlások kerültek megfogalmazásra:

1. Gondosan megtervezett, jól célzott és rugalmas szakpolitikákra van szükség. Ennek egyik sarokköve a célzottság, ami biztosítja, hogy az ellátások minden rászoruló, és elsősorban a rászorulók számára legyenek elérhetőek.
2. Átlátható minősítési rendszert kell felállítani (az MMK személyek egészségi állapotának, rehabilitálhatóságának és foglalkoztathatóságának megítélésére), amely kizárja a szubjektivitást, és a szakmák széles körére figyelemmel határozza meg a rehabilitálhatóságot.
3. Kiemelt jelentőségű a rugalmasság, ami biztosítja, hogy az ellátások és a munka kombinálhatók legyenek, és a munkába álló inaktívak ne veszítsék el azonnal és teljes mértékben a rokkantság után járó ellátásokat.
4. A korai rehabilitáció megkezdése nagy fontosságal bír az eredményesség tekintetében.
5. A nonprofit szervezetek jól kiegészíthetik az állami kapacitásokat, az együttműködés egyes formái összekapcsolhatók hatékony minőségbiztosítási megoldásokkal is.
6. A munkaerő-piaci integráció hatékony támogatása érdekében számos szakpolitikai területet érdemes összehangolni. A koordináció kulcsfontosságú szempontjai a rehabilitációs szolgáltatásokhoz való korai hozzáférés biztosítása (és a megfelelő motiváció biztosítása), valamint az ellátások és a fizetett munka rugalmas kombinálásának elősegítése.
7. A munkavállalást ösztönző intézkedésekkel párhuzamosan bővíteni kell a foglalkoztatási rehabilitációs kapacitásokat a személyre szabott rehabilitációs szolgáltatások terén. E célból a kormányoknak stabil finanszírozást kell biztosítaniuk a szolgáltatók számára.
8. A közoktatási és felnőttképzési rendszereknek a fogyatékosság bármely formájával élő emberek számára elérhetővé kell tenni.
9. A fogyatékkal élő inaktív embereknek magas színvonalú, hozzáférhető és megfizethető szociális szolgáltatásokra van szükségük, amelyek támogatják az önálló életvitelt és a társadalmi befogadást.
10. Fontos fejlesztési irány a mobilitási akadályok csökkentése a tömegközlekedés és az épületek akadálymentesítésének javítása.
11. Az állami foglalkoztatási szolgálatoknak aktívabban kellene felhívniuk a figyelmet a munkáltatói diszkriminációra és az államnak példát kell mutatnia, hogy saját munkaerőforrás-gazdálkodása is alkalmazza a sokszínűségi politikát.

Forrás:

http://www.budapestinstitute.eu/uploads/
BI_EASPD_study_exsum_HU_220328.pdf