#fogyatékosság #elfogadás #szemléletformálás #megmaradt képességek #példamutatás

„Ugyanabban a világban élünk, együvé tartozunk, még akkor is, ha az érintett embereket kevésbé látjuk, mert nincs akkora és annyi esélyük, hogy jobban láttassák, jobban érezzék magukat közös világunkban. Ehhez empátia és elfogadás szükséges, ami a legkisebb sejtszinten: a családon belül kezdődik. Ezek sokszor egyszerű dolgok, például ha egy családtag diabéteszes vagy inzulinrezisztens, akkor ha vendégségbe hívjuk, biztosítanunk kell egy tortaszeletet, amit ő is megehet. Ha egy társadalomban nem találkozol eltéréssel, spécikkel, neurodivergensekkel, fogyatékossággal élőkkel, akkor könnyen hiszed, hogy ez a probléma nincs.”

„Az akadálymentesítésre szoruló emberek nagyon sokfélék, nemcsak a mozgásukban, hanem a látásukban, hallásukban, kognitív készségükben vagy értelmükben akadályozottak, de vannak koruk, helyzetük (balesetesek) és állapotuk (kismamák, betegek) szerint akadályozottak. Tulajdonképpen mindenki akadálymentesítésre szorul, aki az átlagtól eltér vagy tartósan valamilyen mássággal létezik. Nem indulunk azonos esélyekkel az életben, egyszerűen átlagos és átlagtól eltérő emberek vannak. Nincs tökéletes ember, így nincs tökéletes társadalom sem, de mindenki azonos értékű tagja és mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Az akadálymentesítés nem egyenlő az esélyegyenlőséggel, mégis esélyt teremt az érintetteknek, hogy megtegyenek olyan dolgokat, amit e nélkül nem tudnak. "

„Manapság mindenki nagyon siet, nagyon versenyez, minden felgyorsult, mindenki gyorsan rövidre zár, ez a működés nem kedvez az empátiának és az elfogadásnak. Így egyre betegebb társadalmat működtetünk; milyen jövőt építünk? Észre kell vennünk azt is, hogy egyre több az ilyen-olyan problémákkal küzdő gyerek és fiatal. 

Ha kegyelemként éljük meg, hogy mindenünk megvan, „átlagosak” vagyunk, akkor ez egy áldott helyzet. Ha így fogjuk fel, akkor jobban kinyílunk azok felé, akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Így figyelmünket, pénzünket, szakértelmünket visszaforgathatjuk oda, ahol szükség van rá. Ezáltal leszünk egészségesebb társadalom: ha esélyt adunk a társadalmi inklúzióra.”

„Figyelem tehát, az akadálymentesítés nem csak abban merül ki, hogy felteszünk egy rámpát. Bennünk a létra.”

A szöveg és a kép forrása: https://www.facebook.com/radnotiszinhaz