#fogyatékosság#munkahelyi kihívások #elfogadás#szemléletformálás#nemzetközi

Alfred North Whitehead filozófus szerint: "A nagyszerű társadalom az a társadalom, amelyben az üzletemberek nagyban gondolkodnak a feladataikról". A közelmúltban lezajlott Világgazdasági Fórumon elhangzott kezdeményezésekre reflektálva Whitehead szavai minden bizonnyal igaznak bizonyulnak. A csúcstalálkozó a világgazdaság szén-dioxid-mentesítésétől kezdve az egészségügyi befektetésig megmutatta, hogy az üzleti élet milyen erőt képviselhet a pozitív társadalmi változások előmozdításában.

Miközben a vállalatok az ESG (az angol Environmental – környezet, Social – társadalom, Governance – irányítás szavak rövidítése) irányelveit követve látványosan kiállnak a környezetvédelmi és geopolitikai kezdeményezések mellett, a fogyatékosságügy továbbra háttérbe szorul. Pedig világszerte több, mint 1,3 milliárd ember él valamilyen fogyatékossággal. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását vizsgáló kanadai szervezet, a Return on Disability szerint a vállalkozásoknak csupán 4%-a összpontosít arra, hogy MMK emberek számára is kínáljon álláslehetőségeket. Ebből nyilvánvaló, hogy a fogyatékossággal élőkkel szembeni tartós társadalmi diszkrimináció feloldásáig még igen hosszú út áll az üzleti élet előtt.

A felsővezetők között kevés a fogyatékossággal élő

A világ népességének 15%-át érintő elutasítás részben annak köszönhető, hogy a felsővezetők között kevés a fogyatékossággal élő. 2021 májusában a Tortoise Media (egy brit hírportál, amelyet a BBC News korábbi igazgatója és a The Times szerkesztője, James Harding alapított) megállapította, hogy a londoni tőzsdén jegyzett 100 vállalat részvényindexén (FTSE 100) belül egyetlen vezető vagy felsővezető sem tett közzé fogyatékossággal kapcsolatos adatokat a vállalati beszámolókban. Annak okán, hogy a döntéshozatali folyamatokban nem vagy alig kapnak szerepet a megváltozott munkaképességű személyek, nem csoda, hogy a fogyatékossággal élők szempontjai a perifériára szorulnak.

Az, hogy az ügyfelek és a munkatársak sokszínűségét ilyen mértékben figyelmen kívül hagyják, nem csak a megváltozott munkaképességűek közösségének árt. A Purple Pound, a fogyatékkal élő háztartások vásárlóerejét mérő kutatás szerint a fogyatékossággal élő fogyasztók a becslések alapján évente 336 milliárd dollárt jelentenek az Egyesült Királyság vállalkozásainak. Globálisan ez a szám még kirívóbb: a fogyatékkal élők és családtagjaik világszerte 13 billió dollár jövedelemmel rendelkeznek. A vállalkozások számára az egészségkárosodással élő fogyasztók kiszolgálása már nem lehetőség, hanem szükségszerűség. A fogyatékossággal élők figyelmen kívül hagyása kockázatot jelent mind a vállalat márkájára, mind alkalmazotti bázisára, mind az innovációs képességére nézve. Valójában a Világgazdasági Fórum becslései szerint a fogyatékosságot figyelembe vevő üzleti stratégia 28%-kal magasabb bevételt, kétszeres nettó jövedelmet, 30%-kal magasabb haszonkulcsot és erős, új generációs szakemberbázist vetít előre. Az inklúzió ilyen jelentős megtérülés mellett ma már gazdasági szempontból is elengedhetetlen.

Ahhoz, hogy ez a jelentős demográfiai csoport a lehető legtöbbet hozhassa ki magából, a fogyatékossággal élők szempontjai az üzleti stratégiák középpontjába kell, hogy kerüljenek. Ennek érdekében a vállalatoknak befogadó fejlődési lehetőségeket kell biztosítaniuk a fogyatékkal élő munkavállalóik számára. Megbízható felmérésekre építve a vállalkozások azonosítani tudják a megváltozott munkaképességű dolgozóik és fogyasztóik igényeit, és ez alapján alakíthatják ki a cselekvési terveiket. Idén Steve Ingham, egy brit központú toborzási vállalkozás, a Page Group vezetője fogyatékosságra irányuló felméréseket indított 8500 alkalmazottja körében. A vezérigazgató, aki 2019-ben egy síbaleset után lebénult, azt szeretné, ha más vállalatok is tennének a munkahelyi befogadás akadályainak felismerése és kezelése érdekében. 

A kutatási kezdeményezésére reflektálva Ingham hangsúlyozza, hogy "elengedhetetlenek a befogadó munkahelyek, ahol a fogyatékossággal élő emberek aktívan támogatva, megbecsülve érzik magukat, és megfelelő eszközöket kínálnak nekik a boldoguláshoz. Az egyetlen módja annak, hogy jobban meg tudjuk teremteni ezt a környezetet, ha folyamatosan beszélgetünk, kérdezünk és meghallgatjuk a fogyatékkal élő munkavállalóinkat". Bár a vállalatok attól tartanak, hogy sebezhetővé teszi őket, ha nyilvánosságra hozzák az akadálymentesítéssel kapcsolatos nehézségeiket, ezt sokkal inkább úgy kell értékelni, hogy a problémák feltárása az első fontos lépés a munkaerő teljesítményének javulása és a márka hitelességének megerősítése felé vezető úton.

A megbélyegzés megtörése

Ugyanígy a vezető beosztásban lévőknek is beszélniük kell saját fogyatékosságukról, és olyan munkahelyi kultúrát kell teremteniük, amely erre ösztönöz másokat is. A többi DEI (sokszínűség, egyenlőség és befogadás) célkitűzéshez hasonlóan a példaképek is kulcsfontosságúak a fogyatékossággal élők befogadásának előmozdításában. Szókimondó szószólók nélkül a fiatalabb munkatársak visszarettennek attól, hogy felfedjék saját körülményeiket. Az egészségkárosodás, az ebből fakadó problémák eltitkolása viszont megakadályozza mind a szervezeteket, mind a munkavállalókat abban, hogy elérjék céljaikat.

Sara Weller, a brit multinacionális távközlési holding társaság, a BT igazgatója kiváló példája azoknak, akik a munkahelyi megbélyegzés elleni küzdelemre használják tekintélyüket és a fogyatékossággal kapcsolatos tapasztalataikat. Miután 2009-ben szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála, Weller azt feltételezte, hogy egy fogyatékkal élő vezető nem felelhet meg az üzleti életben, ezért lemondott az Argos, Anglia legismertebb katalógus-áruházának ügyvezető igazgatói posztjáról.

Tudatában annak, hogy ezt a felfogást nagyban befolyásolták a "jó" vezetésről alkotott mérgező előítéletek, ma már arra használja a pozícióját, hogy a fogyatékkal élő alkalmazottak egyedi erősségeit támogassa: "A legjobb cégek ma már inkább a fogyatékkal élő alkalmazottaik egyedi képességeit, mint fogyatékosságát látják, és a fogyatékosságot lehetőségként, nem pedig hátrányként kezelik. Ezek a vállalatok megértik, hogy az igazán befogadó kultúra versenyelőnyt biztosít számukra a tehetségek hatékonyabb bevonásához és az ügyfelek jobb kiszolgálásához." Weller elkötelezettsége a fogyatékossággal élő alkalmazottakban rejlő lehetőségek kiaknázása iránt valóban messze túlmutat a retorikán: A BT ígéretet tett arra, hogy 2025-re a fogyatékkal élő személyek az alkalmazott munkaerő 14%-át, 2030-ra pedig 17%-át teszik ki.

 Az üzleti világnak újra kell gondolnia a fogyatékosság hagyományos felfogását, amely szerint a fogyatékosság azt jelenti, hogy "nem képes" vagy "kevesebb", és ehelyett a fogyatékkal élő jelöltek alternatív, különleges készségeit kell előtérbe helyeznie. A fogyatékosság ilyen módon szemlélve szinte vállalati szupererőként működik, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy növeljék az ügyféltudatosságot, az innovációt és végső soron a nyereséget.

Ezt a kiaknázatlan piacot látva a Caroline Casey által alapított globális fogyatékosságügyi kollektíva (The Valuable 500) mentorprogramot indított annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő tehetségeket vezetői pozíciókhoz segítse. A program, amelyet Davosban jelentettek be, 75 jelölthöz egy vezető mentort párosít, aki támogatja őket azoknak a nehézségeknek a leküzdésében, amelyek hagyományosan megakadályozzák, hogy a fogyatékkal élő alkalmazottak a középvezetői szintnél magasabbra lépjenek. A vezetők pedig gyakorlati betekintést nyernek mind az üzleti stratégiáikban rejlő befogadási hiányosságokba, mind pedig a fogyatékkal élő alkalmazottak és fogyasztók megélt tapasztalataiba.

A program korai alkalmazói, köztük 

• a Deloitte, ami a könyvvizsgálati, vezetési és pénzügyi tanácsadási, kockázatkezelési, adótanácsadási és kapcsolódó szolgáltatások vezető globális szakmai szolgáltatója, 
• a L'Oreal,  ami a világ legnagyobb kozmetikai és szépségápolási cége és 
• a P&G, ami egy amerikai fogyasztási cikkeket gyártó multinacionális vállalat

jelezték, hogy az üzleti világ ágazatközi elkötelezettséget mutat a fogyatékkal élők piacában rejlő lehetőségek kiaknázása iránt. Ezáltal a fogyatékkal élők befogadása mindenki ügyévé válhat.

Forrás:

https://www.fastcompany.com/90764817/why-elevating-leaders-with-disabilities-is-so-crucial-to-disability-inclusion?fbclid=IwAR0i6tuGE0mTodQrtuHle4LaP6M-FHNrJmeBDCsjQTSEyNPyVUGGApC1X7g