Értelmi fogyatékossággal élő személyeknek tekintjük azokat az embereket, akik esetében a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló genetikai vagy egyéb magzati károsodás, illetve szülési trauma következtében az értelmi képesség az átlagostól jelentősen elmarad, ennek következtében az önellátása, öngondoskodása akadályozottá vált.

Nehéz egyértelmű és általánosan elfogadható definíciót adni. Az orvosi szemlélet szerint intelligenciacsökkenésről van szó. Az intelligenciára nézve ez a tanulási zavarok kiszélesedésének és fokozódásának felel meg. Más definíciók inkább az érintett embernek a környezettel való kapcsolatára összpontosítanak.

A BNO-10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) az alábbi három kritériumot fogalmazza meg az értelmi fogyatékossággal kapcsolatban:

• Jelentősen átlag alatti IQ (70 vagy az alatti)

• Az adaptív működés 2-3%-nál nagyobb deficitje, vagy károsodása az alábbiak közül legalább két területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális/kapcsolati készségek, önirányítás, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság

• 18 éves kor előtt jelentkeznek a tünetek

• Az értelmi fogyatékosság szintjei az IQ alapján kategorizálva:

  • 80 feletti IQ már közel normális, de még sok ilyen esetben is előfordul sérülés, például enyhe retardáltság (tanulásban akadályozott)

  • határeset (régen: retardált): 70-84 IQ (tanulásban akadályozott)

  • enyhén értelmi fogyatékos (régen: debilis, "debil"): 50-69 IQ

  • középsúlyosan értelmi fogyatékos (régen: imbecillis, "imbecil"): 35-49 IQ

  • súlyosan értelmi fogyatékos (régen: idióta): 20-34 IQ

  • legsúlyosabb értelmi fogyatékos: 19 IQ, illetve az alatt

Értelmi fogyatékos személyek sajátossága

A fogyatékossági támogatásban részesülő és arra jogosult személyek esetében jellemző a fejlődési tempó jelentős meglassulása, a környezeti hatások, információk lassabb megértése és a nyelvhasználat lassabb kialakulása egészen a felnőttkorig észlelhetők és akadályozó tényezőként jelenik meg az önellátásukban, öngondoskodásukban.

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek egyszerű munkavégzésre alkalmasak, leggyakrabban betanított, illetve segédmunkásként alkalmazzák őket, mely munkakörökben a betanítás időszakát követően kiválóan helytállnak.

Kiemelendő monotónia tűrő képességük és megbízhatóságuk, mely tulajdonságaik alapján bizonyos munkakörök betöltésére alkalmasabbak nem fogyatékos társaiknál.

Sok esetben figyelmesebben és pontosabban végzik el a rájuk bízott feladatokat, mint ép munkatársaik, valamint a bizonyítási vágy miatt sokkal nagyobb motivációval rendelkezhetnek.

• Általánosságban elmondható, hogy a térbeli tájékozódás, a finom-motorikus mozgások, a figyelem-koncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, valamint a szociális alkalmazkodás képessége az átlagostól kedvezőtlen mértékben egyénenként változó módon eltérhetnek.

• A középsúlyos-, és az enyhén súlyos értelmi fogyatékosság határmezsgyéjén megállapított intelligenciahányadossal rendelkező személyek általában egyszerű munkavégzésre, önkiszolgálásra, és a szociális magatartásformák alkalmazására megtaníthatók, gyakran családot is alapíthatnak,

• míg a célcsoportba tartozó súlyos fogyatékossággal élő személyek általában családot nem alapítanak, szakosított otthonokban, lakóotthonokban élnek. Az ő foglalkoztatásuk kizárólag felügyelet mellett fejlesztő foglalkoztató intézményekben megvalósítható.